Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1913

68 E beszéd elhangzása után Főt. Püspök ur, iskolánk főgondnoka a következő beszédben köszönte meg a szíves és meleg fogadtatást, felhasználva egyúttal az alkalmat arra, hogy az ifjúsághoz pár intő szót intézzen: Nagyságos rektorprofessor úr! Mélyen tisztelt tanári kar! Csak egy néhány szót intézek most az urakhoz, amellett, hogy hálás köszönetet mondok a fogadtatásért és őszinte üdvözletért. Mi mindnyájan elég jól ismerhetjük egymást, ha pedig nem ismernők, ezután még inkább törekednünk kell, hogy megismerjük, hogy közös munkásságunk és fáradozásunk várt sikerét ennek a főiskolának érdekében biztosíthassuk. Az a várt siker pedig nem lehet más, mint az, hogy a magyar kultúrának ez ősi tűzhelye, büszkesége, a magyar ref. egyháznak ez a tudomány- és erkölcsvára olyan legyen, hogy annak inkább száz irigye, mint egy szánakozója akadjon. Ennek a célnak elérésére kérve-kérem a tanári kart, hogy egyesítsük erőnket, képességünket, hogy boldogan tehessünk vallomást arról: mi bennünk semm fogyatkozás nem volt. Egyesítsük legjobb erőinket, hogy a múltnak és jövendőnek ölelkezéséből lépjen ki a mindig boldog, mindig irigyelt ragyogó jelen, amely egyúttal árassza ki áldását épen azokra a szellemi munkásokra, akiknek köszönhető e várt siker. De hogyha a tanári karhoz csak néhány szót kívántam intézni, a tanuló ifjúsághoz valamivel többet szeretnék szólani Szólni szeretnék a most kezdő, a tudomány országútján most elindúló gyermekekhez, az ezen az uton már haladó ifjakhoz és aztán azokhoz, kik már életpályát választva, mint hittanhallgatók és jogászok tanulnak. Mindenkihez volna egy pár szavam, kérésem és intelmem. Ti hozzátok, kezdő gyermekekhez, akik talán ebben az esztendőben szakadtatok el hosszabb időre a szülei háztól, az édes otthontól, a szerető szívektől: ti hozzátok kezdő gyermekekhez az a kérésem és intelmem, hogy ne feledkezzetek el arról, hogy ti értetek szűleitek nagy áldozatokat hoznak akkor, mikor tanúlókká tesznek titeket. A ti boldog jövendőtökért, a ti szerencsés életetekért hozzák meg az áldozatot. Ők maguknak semmit sem kívánnak, megelégednek azzal, hogy ti boldog és szerencsés gyermekek