Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1913

137 van, az túlnyomóan a szöveg gömbörgetése, a szavak, kifejezések kicserélése, más szavakkal való körülírása. Kezdőtől sokkal többet nem is várunk. A szerző buzgó igyekezete itt sem vonható kétségbe. A kényesebb természetű vagy bizonytalen értékű szavakat újra előszedi s a héber-magyar szótár és a magyar biblia fordítók értelmezése szerint meghatározza. Segítségül fogad olykor németnyelvű forrásokat is; így Bleek Ferdinándot, Smendert, Wildeboert stb., különösebb előszeretettel foglalkozik azonban a Káldy—Tarkányi mii magyarázataival, amelyeket hol elfogad, hol megcáfol és elvet. Kár, hogy fönebb mutogatott gyöngesége itt is vele jár, t. i. tételeket állit fel, hivatkozásokra vállalkozik, de az indokolással adós marad. Meri hirdetni, hogy Bleek a példabeszédeket rövid emlékbeszédeknek stb. tartja, dehogy mit fordít ö le Bleektöl emlékbeszédeknek, azt nem mondja meg s úgy látszik, hogy a szerző sincs egészen tisztában az emlékbeszéd mai jelentésével. Állítja, hogy az arabok törvénykönyve szintén jelmondatokból áll, de nem mutat be abból egyetlen ilyen mondatot sem. Effajta, de fokozott gyöngesége az is, hogy ellenkezésbe jut önmagával. Az I. fejezet első verse alapján p. o. elismeri, hogy a 3000 példabeszéd állítólagos szerzőjének, Salamonnak sok példabeszéde bejuthatott a mi Példabeszédes könyvünkbe és a Prédikátorba (44. 1.), tehát ezen a ponton még ingadozik a szerző meghatározásában, a IV. fejezet magyarázásában már határozottan Salamont tekinti beszélő alanynak (82. 1), de ugyanitt a 3-ik vers alapján a mü nagyobb részét Dávidnak tulajdonítja, mint aki fiának, a legkisebbnek — az anyja egyetlenének — kötötte a lelkére ezeket a példabeszédeket. A 96-ik lapon már ismét Salamont szerepelteti szerzőül (V. 2

0.), ugyanígy a 97-ik lapon (V. 2

1.). A Vll-ik fejezet magyarázatában ugyancsak Salamon a tanító-mester (

1; G. v.). Gyöngesége az is, hogy ö a Majzonet—Péczeli-féle müböJ (Ótestamentomi Ecclesiák históriája) tudja azt, hogy Salamon példabeszédeket szerzett és nem a bibliából (I. Kir. IV. 3

2.) s a magyar-zsidók bibliájára ráfogja, hogy az a Jehova-szót Isten-névvel fordítja (47. 1.), holott követ-