Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1913

"339 iskolai esztendő végén az állam költségén részt vehet a földtani osztály sopronvidéki felvételeiben. íme ! a nem régen még pataki theologus ugyan ám bebizonyította, hogy ért a természet tudományokhoz is. Az 1871/72. iskolai év végével Soltész János, 38 évi működés után, csakugyan nyugalomba vonult s Buza János előtt szabad lett az út a tanári katedrához. Az egyházkerület az 1872. évi aratási közgyűlésen, a gimnáziumi és az összes tanári kar ajánlása alapján, pályázat mellőzésével, egyhangúlag csakugyan megválasztja rendes tanárnak, sőt szívesen hozzájárul ahhoz is, hogy tanszékét majd akkor foglalja el, amikor a földtani felvételekről visszajön. Így lett a szentistvánbaksai gazdaember kis fiából pataki professzor, az Isten kegyelméből és a saját becsületes szorgalmából. Milyen sátoros-ünnep lett volna odahaza, a szentistvánbaksai egyszerű kis hajlékban az az október 25 ike, amikor az ő szemökfénye visszajön Patakra, hogy ezentúl ne csak nekik, hanem másoknak is fényeskedjék! Az isteni gondviselés nem akarta, hogy a szülők szíve ettől a boldogságtól repedjen meg Az édes anya még 1864-ben meghalt, amikor Buza János a hatodik gimnáziumi osztályt járta, az édes atya pedig csak most halt meg, 4—5 nappal azelőtt, hogy fiát az egyházkerületi közgyűlés megválasztotta tanárnak. A Buza János szívén tehát már ekkor csak a sárospataki főiskola osztozkodott. A kezdő tanárra szinte megdöbbentően ünnepélyes az a pillanat, amikor nagy elődjének a helyére lép. Hát még, amikor a tanítvány lép a mester helyére. Abban az érzésben, amely akkor eltölti a lelket, oly sok van a boldogságból és a saját gyengeségünk érzéséből, hogy szinte alig tudjuk elviselni. Ilyen határozatlan, egyszerre lelkesítő és lehangoló, boldogító és majdnem kétségbeejtő érzéssel kellett Buza Jánosnak is felváltania nagy elődjét és mesterét Szerte a gondosan öszszehordott maggal teli kévék és keresztek az egész nagy munkamezőn. Beszélnek az -ember szorgalmáról és az Isten áldásáról. Dehát fog-e tudni ő is úgy vetni és úgy dolgozni, hogy mához egy esztendőre megintcsak igy feküdjék gazdagon a sok termés? És aztán, hogyha dolgozik, fog-e majd kapni onnan felülről alkalmatos időben esőt és napsugarat, ami megtermékenyítse a mezejét és megérlelje a kalászait? Megérkezik-e idejében az Isten áldása? . . . Bizony, éreznie •kellett Buza Jánosnak, amikor a Soltész János munkamezejére lépett, hogy az ő munkája is olyan lessz itt, mint a földművesé : ahhoz is verejték kell és hit.