Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1912

64 ről van szó. És mindeniknek tud költőnk valami jellemző tulajdonságot adni. A kert sárgás virágokkal illatozik (croceis halantes floribus horti G. IV. 109.), az erdő sűrű, így a gaz erdeje is (densissima silva G. 1. 17.); a szent, érintetlen, nagy, magányos erdők csendje vonzotta a költőt (sacrae silvae G. 1. 148., saltus intsctus magnós saltus; saltibus in vacuis G. 111. 143.). A berkek feketék (nigrum nemus 8. 600.), árnyékosak (VI. 473.)

r szentek (nemorum sacrorum G. 1. 21.), tölgyfáktól sötétlők (ilicibus crebris nigrum nemus G. III. 334.), gyapottól fehérlők (molli canentia lana nernora G. II. 120.); néha falomboktól zúgók, néha csendesek (per lucos silentes G. 1. 476.; lucos sonantes G. 4. 364.), lombosai (írondoso luco G. 4. 543.), vadak rejtekhelyei (horrentia lustra XI. 570.). A fa termékeny (fertilis arbos C. 4. 142.), nagy (ingens arbos G. 11. 81. 131.), gyümölcsöző (pomis utilis arbos G. 11. 150.). A fatörzs erős, hasítható, gömbölyű (truncos valentis G. 11. 426.; fissile robur 6. 180.; quadrifidas sudes G. 11.; fissile lignum G. I. 144. ; teretes truncos VI. 207.); a fahéj, a kéreg kövér, nedves, kivájt (udo libro G. II. 77.; pingui cortice G. 11. 304.; corticibus cavatios G. 4. 33.,); a lomb felmeredő (frondibus hirsutís G. 111. 231.). A gyümölcs vidáman díszlő, súlyos (malos valentes G. 11. 70.; gravidas fruges G. 11. 424.; G. 11. 143.; laetis frugibus G. I. 69., felicibus malis G. 11. 127. (citrom.). A fürt dagadó (tumidis racemis G. 11. 102.). A szalma üres, könnyű, szállongó (paleas inanes G. 111. 134.; culmum levem stipulasque volantis G. 1. 321., levem stipulum G. 1. 85.) és mezei (agresti stramine XI. 68.). A szeder-bogyó piros (sanguineis bacis G. 10., 28.): sangineis moris (G. 6. 22.). Az ág erős, életteljes, szagos (fortis ramos G. 11. 296.; ramis felicibus G. 11. 81.; ramos olentis curvabit nux G. 1. 188.). A kalász kövér, súlyos, érett (gravidis aristis G. 1. 111. pingui arista G. 1. 8.; maturis aristis G. 1. 348.). A növényzet, az ültetvények buján tenyészők, vidámak, zöldek (feraces plantas G. 4. 114.; G. 11. 80.; sita laeta G 1. 325. ; viva plantaria G. 11. 27.; nitentia culta G. I. 153.; laetis in herbis (G. 1. 339.; G. 111. 494.): suavibus in herbis G. 4. 200.; virides per herbas G. 111. 162.; viridi gramine G. il. 219. ; in gramine laeto G. II. 525.). A fű ezenkívül még gyönge s egyszerű (simplicis herbae G. 111. 528.; tenera in herba G. 1. 112.). Meddő a zab (steriles avenae G. 1. 154.) ; az eke előtt gyűlölt a haraszt (filicem invisam curvis aratris G. 11. 188.), a tüskék