Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1911

38 istenfélelem hazájává, a haladás és szabadság fényes bástyájává. Isten hozta hát önöket, kedves vendégeink! ez ősi kollégium körébe, melynek falai 380 év történetéről beszélnek, amelyeket Isten, a haza, az erkölcs, a tudomány, a művelődés szolgálatában töltöttünk ; amelyek sok szenvedésről, üldözésről tudnak regélni, de azt is elmondják, hogy mi Istenünkhöz, hazánkhoz, hitvallásunkhoz, a vallási és nemzeti szabadság ügyéhez hűtlenekké sohasem lettünk, — nem lehettünk hűtlenekké, mert mi a Rákóczyak, a vallási és nemzeti szabadság bajvívóinak iskolája, katonái vagyunk. Ezen érzelmektől áthatva, egész főiskolánk: az elöljáróság, a tanári kar és a tanúló ifjúság nevében testvéri szeretettel üdvözlöm önöket főiskolánk kebelében, testvéri szívből kivánom, hogy itt jól érezzék magokat! Isten hozta önöket, Isten áldása legyen ide jövetelükön, Isten áldása legyen minden lépésükön!" A közigazgató üdvözlő beszédét Rohoska József theol tanár tolmácsolta angol nyelven s beszédét vendégeink gyakran szakították félbe zajos tetszésnyilatkozatokkal. Midőn szavait befejezte, előállt a 84 éves Mathews angol lelkész, szövetségi titkár tiszteletet gerjesztő alakja s a következő beszéddel válaszolt az üdvözlésre: „ Tiszteli Rektor Ur! Ajkaim angol szavakat hallatnak, de szívem magyarul dobog. Nagy a mi örömünk, hogy Magyarországot megláthattuk. Meghatott bennünket ennek az országnak nagyszerűsége és természeti szépségeinek gyönyörűsége. Ezelőtt úgy tűnt fel előttünk mintha egy redőny elzárta volna az önök szép országát előlünk s nem láthattunk belőle semmit. Most e redőny felvonult s látjuk, hogy önök mit csinálnak, hogy élnek s látjuk azt is, hogy mi egyek vagyunk önökkel. Tanulmányoztuk az önök országának politikai történetét s arról győződtünk meg, hogy önök büszkék lehet-