Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1911

29 sága, fensége, hatalma előtt való lebomlás, mélységes alázat,'— a másik az Isten előre végzésének tana, az a tan, hogy mi Isten rendeléséből vagyunk abban az állásban, hivatásban, a melyet betöltünk; ő szüntelen szemmel kiséri munkálkodásunkat s neki életünknek minden percéért, e percnek minden munkájáért, esetleg mulasztásáért számadással tartozunk. Isten előtt porig alázni magunkat, de az Isten rendeléséből elfoglalt őrállomáson hiven, rendületlenül megállani, azon az állomáson minden munkánkat azzal a tudattal végezni, hogy azon Isten szeme nyugszik, — ezt a tételt ábrázolja a nagy reformátornak egész élete, ebben csúcsosodik ki hitvallása. S Kálvin János nemcsak hitvallását, hanem szellemét, hitvallásán alapuló hihetetlen erkölcsi energiáját is átöntötte hiveibe és követőibe. A kálvinista név világszerte egyjelentőségü lett a hűséggel, szorgalommal, megbízhatósággal, becsületességgel, az egyéni és nemzeti függetlenség védelmezésével, ezekért örök tiszteletet érdemlő martyriumok elviselésével. Franciaországban egész közmondás lett: Becsületes, mint egy hugenotta! Ezt jelenti, nemes tanuló ifjúság! a református szó s erre kötelezi önöket a sárospataki ref. főiskolába való belépésük. Kötelezi önöket egyfelől az Isten iránti mélységes tiszteletre, akit Jézus, mint az emberiség Atyját ismertetett meg velünk, akitől — tudjuk — száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék, akiben és akivel élünk és mozgunk mindnyájan. Első tehát Istennek tisztelete és félelme, amit mindenkitől megkívánunk, aki a kálvinista névre igényt tart s aki e főiskola növendéke akar lenni, de amelyet azoknak, akik a tudomány munkásai akarnak lenni, kétszeresen meg kell tartaniok, mert már a Példabeszédek bölcs irója megmondotta: 'H &eoo£(3eía éazív act/tj xrjg notpíag (az istenfélelem a bölcseségnek kezdete) s mert már a régi latin mondás — ab Jove princípium —• az istenséget jelölte meg, akitől munkánknak kiindulnia kell. A másik pedig, amire önöket a református szó kötelezi, a hivatási állásukban, a gondviseléstől kiki számára kijelölt munkatéren való hűséges, lelkiismeretes munkálkodás, kötelességüknek