Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1911

llí kezett az illető költői mü ? miként függ össze a költő egész költői működésével? mennyire juttatja kifejezésre Arany epikai vagy Tompa lyrai tulajdonságait? melyik mondakörből merítette a költő a tárgyat? Azután vizsgálnia kellett volna a mü szerkezetét, cselekvényét, nyelvét, stílusát, a költői hatás titkát. Nem ugyanily természetű feladatok megoldása várt-e Platón Theaitetos-ának ismertetésénél is a pályázóra? Nem abból kellett-e kiindulnia, hogy mikor írhatta Platón e dialógust? mennyiben függ az össze egész philosophiai rendszerével ? micsoda célt akar vele szolgálni? Azután vizsgálnia kellett magát a dialógust: kik a szereplő személyek benne ? hol foly le a párbeszéd ? micsoda külső eseményhez fűzi az író a párbeszéd megindulását? Minderről egy szót, egy betűt se találunk a dolgozatban. A szerző minden bevezetés, minden előleges vizsgálódás nélkül egyszerre belecsap in medias res. Ám legyen í De itt se néz szét egy csöppet, nem veszi szemügyre, hogy ugyan hova akar Platón az ismeretről, tudásról felhozható meghatározások, idegen metaphysikai tantételek — észrevétel, helyes képzet, megokolt vélemény — megdöntésével eljutni; sejtelme sincs róla, hogy ez Platón részéről indirect bizonyítási eljárás; az ellennézetek megcáfolásával célja annak kimutatása, hogy az igazi ismeret csak az eszmékben rejlhetik. Vagyis e mü nem az ismeret kérdésének végleges tárgyszerű megoldása akar lenni, mint ö képzeli (40. 1). Tehát e mü az eszmetan előkészítése, bevezetése. Szerzőnk Platón ezen törekvését nem is sejti í e dialógusnak az eszmetannal való kapcsolatáról fogalma sincs. Ha volna, ott, ahol az erre való utasítások előfordulnak, — felmutatná. Dolgozatában Platón eszmetanáról — a Platón rendszerének alaptanáról — egy szóval se emlékezik. De másnak se járt utánna, annak, hogy ki volt Protagoras s mi volt a tanítása ? Bár többször említi a Protagoras nevét, idézi a Homo mensura-tételéi, nem terjeszkedik ki bővebben e sophista felfogásának ismertetésére ; sőt itt oly végzetes ballépést követ el, hogy Platónt megróvja, leckézteti a Protagoras subjectivistikus és sen-