Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1910

38 kicsinyhittiséggel, élhetetlenséggel, mert azok mulatozásaiban, léha időtöltéseiben nem akartak résztvenni? Én arra kérem önöket, arra kérem a tanári kar, arra kérem szüleik és saját jövőjük érdekében : ne hallgassanak a kigyó csábításaira, maradjanak meg ezentúl is a hűséges munka, a komoly kötelességteljesítés útjain! Nem kívánunk mi óriási erőfeszítést, hanem rendszeres, komoly munkát, azt, hogy minden gondjukat, minden figyelmöket iskolai munkájokra irányozzák, hogy azt a célt, amelyet, magok elé tűztek, minél sikeresebben megoldhassák. Ámde komoly munkát nem lehet csupán ötletszerűen végezni; az egész figyelmük rendszeres megfeszítését, összes szellemi erőik egymás mellé rendelését kivánja, — az akaratuk nevelését, fejlesztését kívánja. Nemes tanuló ifjúság! Az akarat nem készen kapott, hanem megszerzett lelki képesség, azt kiki maga neveli és fejleszti magának. Boldogok, akik ennek fölismerésére eljutnak, mert azok megszerzik azt az igazi eszközt, a melylyel az ember minden szépet és nagyot alkot! Igen, nem az értelem, hanem az akarat ereje az, a mi az embereket nagy alkotásokra képesíti. Tehát az akaratot kell magunkban kifejlesztenünk és nagyra nevelnünk. Hogyan ? a felelet nagyon egyszerű : akarással! Igen, mint a hogy a gyémántot csak gyémánttal lehet csiszolni, köszörülni, az akaratot is csak akarással lehet edzeni, kifejleszteni. Tessék komolyan akarni s meglátják, hogy ez — megfelelő kitartással és türelemmel párosulva — óriási erőkifejtésre fogja önöket képesíteni s igazolni fogja azt a francia közmondást: Le génié c'est la patience (a lángész a türelem). Tessék például akarni, hogy egyfelől mindennap híven elvégzem iskolai kötelességeimet, másfelől mindennap megtanulok 10—20 német, francia vagy angol szót — már ki mennyit — aki ezt komolyan akarja, az nem fog addig társaival játszani, nem fog addig újságot olvasni, sakkozni, billiárdozni, az utcán sétálgatni, nem fog addig korcsmába, kávéházba menni, mig maga elé tűzött naponkénti feladatát el nem végzi. Tudják-e önök, nemes tanuló ifjúság! hogy 2 hónapot a vizsgákra és colloquiumokra leszámítva, 10 hó alatt naponkint 10 szójával 3000 szót tanul meg valaki és hogy 4000—5000 szó már elegendő egy nyelv beszélésére ? S tudják-e, hogy ama kevésszámú szerencséseket kivéve, a kik gyermekkorukban otthon idegennyelvü cselédektől vagy mesterektől tanultak nyelveket, — közülünk a legtöbben igy tanultuk a német, francia vagy angol