Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1910

283 az a héroszi bátorság, mely első reformátorainkat merészelie szembeállítani ezzel a hatalmasan szervezett intézménynyel, a római birodalom évezredes kereteibe burkolózott egyházzal. Nagyon mélyen gyökerező érzés és erő adott szót az ajkaknak, szárnyat a szavaknak, izzást a gondolatoknak, hogy azok, igénytelen fiatal tudósoktól útrakelve, cikázva gyújtsanak fényt a hamis és hazug világ sötétségében, hogy megismétlődjék a második pünköst, a tüzes nyelvek apokalypsisével. A második szó erejét az elsőnek visszhangja fokozta. Mert minden gondolkozó fej, minden melegen érző szív elő volt készülve a szellemi világ légkörének tisztulására. Az erkölcsiség valódi értékei hitvány bankókká változtatva nyertek népszerű forgalmat. A bűn és erény fogalmait egyfelől a rang és mód, másfelől a tudatlanság és bigotteria fogalmainak rendelte alá a római psychologia. A fenekestül felforgatott világrendben a pápai bibor eltakarta az Idvezítő egyszerű palástját s a szentek seregétől nem lehetett látni a csudált mindenség Teremtőjét és Urát. Khaotikus ősállapotban, részeire nem szedhető tömegben forgolódott keserű levében együtt a vallástalanság és tudatlanság, hitetlenség és erkölcstelenség, törvénytelenség és jogtalanság. A tisztulás evolúciójához egész sor új mozzanat áll sorompóba. A kezdés „legyen" szavát a renaissance és humanismusnak classicus világot ébresztő hangja helyettesíti. A sivár pusztaságban vándorló emberiség jobb része már nem farag magának bálványt, hanem a letűnt világnak az emlékezetben megtisztúlt, megnemesedett és annak sártól-portól mentes költői, művészi alkotásaiban megőrzött légköre alá menekül. Az emberek új lendületet nyernek, új eszményeket tűznek ki. Tévedések köveiben botlanak a lábak, de már tudtak szakítani a hagyománynyal a tudományért. Nyer a tudomány, midőn az elveszített történelmi hagyományt újból megtalálja s menekülést remélhet kora labirinthusának szövevényéből; nyer, midőn az elszokott szemek újból belemerűinek a penészes foliansokba s a betűvetés izzadságcsöppjeinek gyöngyözése közben bár szerény fegyverzetben, de harcra készen megjelen az ólombetű, hogy a tudás szolgálatába szegődve, meghódítsa az ismert világot. Nyer a tudomány, midőn új földrészek mesevilága ihleti meg a régi világ sorvadó képzeletét s uj mezők nyílnak meg a hatványozódó uj energiáknak. Ez a nagyranéző tudomány válik hatalommá az ember belső