Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1910

Szinyei Endre főgimn. tanár emlékezete. Tisztelt Gyülekezet! Azért állottam e helyre, hogy felelevenítsem itt a volt tiszttársak és volt tanítványok lelkében annak az embernek az emlékét, aki az utóbbi időkben megroskadva, az emberek zajától félrevonulva a szó szoros értelmében fáradt ember volt és pihenni vágyott. Szinyei Endréről van szó, a sárospataki ref. főgimnázium egyik classica-filologiai tanáráról, aki nem annyira az évek súlya, mint inkább a sorvasztó és emésztő betegség által kényszerítve a tanítással járó fáradságos munkától visszavonult, hogy a megillető nyugalom és pihenés által meghosszabbítsa életét és nagyobb törődés nélkül élvezze övéinek körülte kifejtett szeretetteljes gondozását és fáradozását. Még jóformán mindenki emlékezik a nehéz mozgású emberre, aki nyugalomba vonulása után még sokszor el-eljárt egy-két szóra, egy kis kedélyes szórakozásra egyik-másik barátjához vagy jóemberéhez. Aztán lassan elmaradt az utcáról, otthon maradt, mert lábai nem engedték meg többé kivált a nagyobb kirándulásokat és kijövetele már eseményszámba ment s látogatása a mi körünkben az ő részéről a szeretetnek nagyon megkülönböztető nyilvánulása volt. Mikor egyik régi barátjával, Géresi Kálmán tanker. főigazgatóval meglátogattam, már nem reagált a tréfára, egészen ki volt fáradva, pihenni vágyott, csak egy kívánsága volt a gondviseléstől, hogy sokáig ne kelljen betegeskednie, sokáig ne legyen szeretetteinek, övéinek terhére. Nem is lett. Pár nappal e látogatás után néhány órai szenvedéssel lelke elköltözött, teste pihenni tért. Ennek a Szinyei Endrének emlékét óhajtom én most felújítani. Élettörténete ha nem is érdekes, de élete mindenesetre érdemes arra, hogy pár erőtelen vonással előtárjam. Ha nagyobb tanúság nem volna is benne, legalább azt a megnyugtató érzelmet