Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1910

11 és dr. Kun Bertalan püspöknek kidöltével, elhunytával érte. Báró Vay Bélát, aki ötödik tagja volt a Vay-családnak főiskolánk kurátori székében, a nagy báró Vay Miklós elhunyta után, 1894-ben állította az egyházkerület közbizalma egyházkerületünk s főiskolánk kormányzatának élére; ha előrehaladott kora s gyöngélkedése miatt személyesen nem sokat időzhetett is főiskolánk körében és nem sok részt vehetett is ügyeink intézésében, de lelke szeretettel csüngött főiskolánkon, azzal a szeretettel, mely e nagyon tisztelt családban csaknem 200 év óta hagyománynyá vált, azzal a szeretettel, mely e főiskolát e nemes család gondoskodásának tárgyává avatta, amelyért áldozni nekik époly szent kötelességük volt, mint családjok érdekében munkálkodni. Ezt a szeretetet, boldogan teszünk róla vallást, örökségül hagyta baró Vay Béla az ö fiára is, s ez az örökség pénzben, anyagi javakban ki nem fejezhető hagyatéka a mi fögondnokunknak főiskolánkra. Koporsója, kihűlt hamvai felett könyeinkkel adóztunk a nemzeti és lelkiismereti szabadság rendíthetetlen bajnokának, a tudományok és művészetek őszinte barátjának, az emberés istenszeretet mintaszerű képviselőjének s áldjuk a gondviselést, amely öt nekünk: főiskolánknak, egyházkerületünknek, egyetemes ref. egyázunknak, egész hazánknak adta, amely öt egy szép, hosszú életen át diadalróldiadalra vezette, neki családjával, egyházával és hazájával szemben fennálló kötelességeit hűségesen teljesíteni engedte s ennek befejezte után agg szolgáját, a hü Simeont békében elbocsátotta. Temetésén, mely augusztus 19 -én folyt le Zsolcán, nagyobb küldöttséggel vett részt főiskolánk s algondnoka útján búcsúzott el attól, aki mindvégig hiv és igaz vala. Még fel sem száradtak a könnyek, amelyeket világi fögondnokunkért hullattunk, .s szeptember 28-án már követte öt főiskolánk egyházi fögondnoka, a hü pásztor, az istenes vén ember: dr. Kun Bertalan püspök. Elhunyta nemcsak főiskolánk és kerületünk, hanem egész hazai ref. egyházunk gyásza, vesztesége, melynek nagy tudású, felvilágosodott, liberális gondolkozású vezére, dísze, büszkesége volt. Ha püspökünk gondját, figyelmét az egyházi