Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1908

20 alatt a gyakorlati, társadalmi és közgazdasági munkálkodás ápo lására és előbbvitelére; de a szervezkedés kezdetein alig haladhatott még túl; élet képességéről tehát a jövő van hivatva bizonyságot tenni. Végül úgy a magunk ellenőrzéseül, mint a főtiszt, elöljáróság és a m. t. közönség tájékoztatásáúl meg kell emlékeznem két nagy kötelességünkről, a melyeket még e polgári év folyamán teljesítenünk kell s a melyekhez már részben elő is készültünk. Az egyik kötelességünk Kálvin János születése négyszázadik évfordulójának, a másik a Vay-Mocsáry-Alapitvány keletkezése századik évének megünneplése és méltatása. A nagy reformátor és iskolaalapító iránt táplált örök hálánk és kegyeletünk bizonysága már az is, hogy az általa alapított genfi egyetem 350 éves fennállásának örömünnepére akadémiánk is elküldi a képviselőit Radácsi György, Rohoska József és Dr. Finkey Ferenc személyében; főiskolánk pedig október 31-ikén fog kegyeletes és méltó ünnepség keretében áldozni, hódolni Kálvin nagy szellemének, sőt az október 31-ikét követő néhány vasárnap délutánján is felolvasásokat fognak tartani tanáraink Kálvinról és a kálvinizmusról, első sorban ifjuságunk, másodsorban az érdeklődő közönség valláserkölcsi életének termékenyítésére- A nagy alapító Vay-Mocsáry házaspár méltó ünneplésének korvonalai még csak tervezgetésből állanak ugyan, de e terveknek testet kell ölteniök magukra áldott emlékű fundátoraink tisztességeért, dicsőségéért is, a főiskola örök hálájának leróhatatlan kijelentéseért és becsületéért is ! Hisszük, mert akarjuk, hogy mindezek annak idejében ékesen és szép renddel meglesznek, S ezzel ki is merítettem mindazt, a mit a főiskola ez évi életéről, sorsáról általánosságban elmondanom kellett és lehetett. Jelentésem első fele éppoly komor, aggasztó, mint a mily komor és aggasztó a főiskola külső sorsa és élete; második fele azonban éppolyan szürke, mint rendes, zavartalan napi munka á.ldásos egyhangúsága. A feladatunk azonban világos, bár nehéz; a feladatunk, az hogy felövedezvén magunkat az éberség, erély, bölcsesség, tapintat és egyetértő szeretet fegyvereivel, ügyünk igaz voltában vetett meggyőződéssel és bocsánatra is hajlandó szívvel álljunk szembe a ránk szakadt bajokkal, hogy a mit erélylyel el nem érhetünk, érjük el bölcseséggel, a mit joggal ki nem vívhatunk, vívjuk ki méltányossággal, a mit bátorsággal, gyorsasággal nem