Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1908

15 és korbácsütésekkel igyekszik elérni ! Látványnak is undorító ez, helyzetnek pedig kimondhatatlanúl kínos és veszedelmes, melyből a főiskolát kimenteni legsürgősebb, legszentebb feladata mindazoknak, a kik a főiskola kormányzatának élén állanak. Nekem, mint közigazgatónak, ily helyzetben az volt legfőbb tisztem', hogy a kivűl dúló harcot a főiskola belső életébe, ügyvezetésébe behatolni ne engedjem, hogy mint tanintézet nyugodtan teljesíthessük kötelességünket s ha ebben a törekvésemben itt—ott félreértéssel találkoztam is, jutalmamat megtaláltam, megtalálom abban, hogy belső békességünk ez év folyamán is meg volt és e pillanatban is meg van óva. Főiskolánk belső élete tehát nyugodt lefolyású volt az elmúlt évben. Elöljáróság és tanári kar kölcsönös egyetértésben, vállvetett buzgalommal, rendszerváltoztatás nélkül teljesítette együttes és önálló kötelességeit, Ám ennek a belső képnek.is megvannak derűs és borús vonásai, fény- és árnyoldalai. Derűs eseménynek jelezhetem mindjárt azt, hogy főiskolánknak ebben a szomorú esztendőben is akadtak áldozékony barátai, kik vissza nem riasztva az ellene szórt rágalmaktól, bizalommal hozzák el áldozataikat a főiskola oltárára. így néhai Kalicza Ferenc gyóni ref. lelkész, ki a gyóni határban fekvő, mintegy 108 magyar holdnyi birtokának hatodrészét hagyományozta a főiskolára. Buza János és Szilágyi Benő főgimn. tanárainkra nézve az az érzékeny családi gyász lett a. főiskola iránti áldozékonyságuknak alkalmává, a mely őket Szilágyi Benőné, sz. Buza Margitnak elvesztése folytán mint férjet, illetőleg édes apát sújtotta le. Elfelejhetetlen, kedves halottjuk emlékezetének megörökítése végett két alapítványt tettek Buza Margit Alapítvány címén: egy tápintézetít 4000 Koronával a Buza család és egy ösztöndíjast 1000 Koronával Szilágyi Benő. Báró Vay Elemér úr azt a 380 Koronát, melyet tavaly egy koncert-zongora beszerzésére adott, ebben az évben 200 Koronával szaporította. Többen részint könyvekkel, részint egyéb tárgyakkal járultak hozzá gyűjteményeink gazdagításához. Fogadják a nemes szívű alapítók adakozók, hálás köszönetünket! Derűs eseménynek mondhatom akadémiai tanáraink fizetéskiegészitését is; de nyomban jeleznem kell, hogy ennek is megvannak az árnyoldalai. Jogtanáraink közül csak az egyetemi magántanári minősítésű rendes tanárok fizetését egészítette ki az állam, rendkívüli tanárainkét és a bölcsészeti tanárét azonban nem és