Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1907

22 bízatása a mi felfogásunk szerint, nincs bevégezve. Ali úgy tudjuk, hogy az iskola történetének az a fejezete, amelynek élén a Fejes István neve áll. nincs befejezve. Mi úgy tudjuk, hogy az a viszony, amely 25 év óta áll fenn Ntűséged és a spataki főiskola között, az egyáltalában nincs felbomolva, sőt annak felbomlania nem lehet, nem szabad épp a spataki főiskola érdekében. Mi tehát Nt.ű Algondnok úr. még csak búcsúzni sem jöttünk ide s nem azért állunk itt meg, liogy búcsúzzunk Ntüségedtől, hanem jöttünk egyszerűen azért, hogy örömünknek, hálás örömünknek adjunk kifejezést azért, hcígy a Gondviselés megengedte érni Xtűségednek azt, hogy lelki s testi erőinek épségében, azt lehet mondani, mindenektől, úgy fellebb mint alattvalóktól egyaránt tisztelve érhette meg ezt az epoclialis évfordulót, algondnokságának 25-ik esztendejét. Jöttünk továbbá azért, hogy kijelentsük azt. miszerint mi itt teljes tisztelettel, szeretettel, ragaszkodással tekintünk fel Ntűségedre, mint e főiskolának tiszta látású, erős kezű és mindtmkor világos bölcseséggel megáldott kormányzójára, mint a tanári karnak is mindenkor jóakaratú pártfogójára és barátjára. .lőttünk azért, hogy tudomására adjuk úgy Xtűségednek. ín int a Kőtiszteletű Egyházkerületnek, hogy mi még nem tekintjük befejezettnek azoknak az eszméknek a, szolgálatát, amelyeknek a megvalósításáért Xtüséged a főiskola kormányzatára vállalkozott: hogy tudomására adjuk úgy Xtűségednek, mint az Egyházkerületnek, hogy mi boldogoknak tudjuk magunkat abban, hogy még továbbra is Xtüséged vezérlete alatt indulhatunk és haladhatunk: továbbá, hogy főiskolánknak a jövendője, futása és a tanári karnak a sorsa is biztos kézben van letéve a Xtüséged kezében. De jöttünk azért is, hogy hálát adjunk a Gondviselésnek és köszönetet mondjunk a Főtiszteletű Egyházkerületi közgyűlésnek, hogy X"tőségedet főiskolánknak ajándékozta és, jöttünk azért is, hogy a Főtiszt. Egyházkerület előtt mondjunk köszönetet azért, "hogy Xtüséged ennek a főiskolának ügyeit mindenkor teljes buzgósággal, odaadással, teljes áldozatkészséggél, teljes férfiúi ambícióval, bölcseséggel, kitartással, sőt szerencsével vezette. Amit ezentúl mondunk még, az inkább már kérés. Kérjük a gondviselő, a jóságos Istent, hogy tartsa meg Xtűségedet a' főiskol;^ kormányzatának ólén továbbra is, lelki-testi erőinek épségében, hogy vihesse ezt a főiskolát még újabb sikerről-sikerre és diadalról-diadalra, és egyúttal, hogy kérjük X"tőségedet, is. hogy ne hagyjon itt bennünket, hanem vezessen továbbra is, ha boldogította a főiskolát, és ebben a tanári kart, boldogítsa továbbra is: jöttünk azért-, hogy tiszteletteljes üdvözletünket átadjuk Xagytiszteletíiségednek és őszintén mondjuk azt, hogy