Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1906

72 A tételben adva volt a kutatás és haladás iránya s épen azért a pályamű berendezését, mint a tételnek is, a dolog rendjének általában is megfelelőt, helyeselnünk kell. A bevezetés igazolja, hogy a szerző a hazai bibliákkal komoly ismeretséget kötött s azokról és a rólok szóló irodalmi feljegyzésekről — még hirlapi kisebb-nagyobb tanulmányokról is — tudomása van. E tekintetben különben eléggé tört úton haladhatott s érdeme inkább csak az, hogy a fontosabbakból, lényegesebbekből semmit el nem hagyott és hogy ügyszeretetre valló szemességgel szedte össze a rejtettebb helyekről is az összeszedhetőket s hogy a protestantismusnak a bibliafordítás és bibliaterjesztés körüli érdemeit ismeri, méltányolja s a róm. kath. egyháznak ez irányú gazdálkodásával is tisztában van. Ami magára a pályatételre adott egyenes feleletét illeti (I., II. Rész), arra nézve is helyeselnünk kell az eljárását. Összehasonlítási alapul, mint első teljes bibliát, a vizsolyit vette fel s ehez mérte a Heltai-féle Újtestamentumot (az ó-szövetségi részletek nálunk nincsenek meg), a Meliusz Szent-Jób-ját, a Károlyi bibliának Szenczi Molnár Albert-féle kiadásait, a Káldy, Komáromy és Kámori-féle bibliákat s szintén egészen helyesen külön Ó szövetség és Új szövetség címek alá helyezi az összehasonlítás anyagát. Mindkét cím alatt sorra veszi az egyes könyveket a bibliai rendnek megfelelően; de itt már nem kifogástalanul. Az ó-szövetségi iratok közül p. o. nem is említi Esdrást, Esztert, t. i. a kanonikus Esdrást és a kanonikus Esztert, holott pedig a III. és IV. Esdrásról is emlékezik, ami a vizsolyi biblia alapján egészen helyes eljárás. Még nagyobb hiány e ponton az, hogy foélt is kifelejtette, holott pedig már isagogikai tanulmányaiból tudnia kell, hogy a magyar bibliák az eredetitől a fejezetekre osztás szempontjából itt általában eltérnek. Tehát ezt a közösségüket, a katholikus és protestáns bibliáknak ezt a közös gyöngeségét, vagy — némelyek szerint talán közös érdemét — nem kellett volna említetlenűl hagyni. Amely könyvekre nézve nincsenek eltérések semmi tekintetben, azokra nézve ezt, akár külön a felvett sorrend fonalán, akár az összehasonlítás végén érinteni kellett volna, vagy legalább a dolog teljességeért ki kellett volna fejezni annyit, hogy a fel nem említett könyvekre nézve az egyezőség önként érthető. A Zsoltárok könyvénél nem tisztázza a szerző azt a szintén ismeretes isagogikai állítást, hogy a protestáns és katholikus bibliák közt a zsoltárok egybefoglalására és különválasztására nézve