Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1906

A MAGYAR FAJ ÉS A RAJZOLÁS. FAJ KIFEJEZŐ ESZKÖZ A RAJZOLÓ MŰVÉSZETBEN. Irta és tanári székfoglaló értekezés gyanánt 1903. szept 10-én felolvasta: DEÁK GEYZA, főgimn. rajztanár. Nagy tiszteletű és Tekintetes Igazgató-tanács! Mélyen tisztelt Tanári kar! Nemes tanuló ifjúság! Annak a magyar művésznek, aki népének valamit mondani akar és azt akarja, hogy az a nép el is higyje, amit mond, elsősorban a magyar embert kell ismernie. Ismernie kell a nép gondolkozását, eszejárását, érzését; ismernie kell külsőleg, belsőleg; más szóval ismernie kell szomatikus és pszihikai tulajdonságait egyaránt. Ezenkívül ismernie kell földjét, éghajlatát, foglalkozását, ismernie kell közvetlen környezetét, házát, faluját, állatait, növényeit stb, továbbá vérmérsékletének minden csinyja-binját, s azt a fajt, vagy több fajt, mely a mai magyart magából kiválasztotta. Ezzel nem azt mondom, hogy tudós etnográfus legyen, de szeme úgy legyen nevelve, hogy csak azokat a jegyeket vegye észre, melyekre művészetében szüksége van. E szűk értekezés keretén belül csak annyira óhajtok a magyar fajjal foglalkozni, amennyire e fajt egy magyar művésznek ismernie kell. Csak azokat a jegyeket óhajtom érinteni, melyeket egy magyarosan! figyelő szemnek észre kell vennie. E téren egyedül és kizárólagosan érzésemet és szememet követem. Mennyire helyes, vagy helytelen: ítéljék meg mások ! A magyar faj antropologiailag is, vérmérséklet szerint is két különböző fajból származott: a finn-ugorból és a törökségből. E két elem civilizált atavisztikus típusával, a mai magyarság körében ma is lépten-nyoriion