Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1906

17 Az előbbi hibát, t. i. a helytelen pályaválasztást sokan követik el, de sokszor öntudatlanul, mert a körülmények úgy alakultak, hogy önmagukat megismerni módjuk sem volt s kárhoztatni őket persze ilyenkor nem lehet, de mindig elítélendők azok, akikben a fáradalmaktól való irtózás legyőzi, majd kiöli a tökéletesedés utáni nemesebb vágyat. Mindenkép vétkesek ezek, akár tehetséges, akár tehetségtelen emberek, mert az utóbbiak amellett, hogy önmaguk ellen vétkeznek, másoknak is terhükre vannak, az előbbi esetben pedig azért, mert oly szellemi értéket engednek önmagukban megsemmisülni, amellyel — eltekintve egészen az ő személyüktől — a köznek megbecsülhetetlen szolgálatokat tehettek volna; s ezzel szemben hacsak az egoizmust szentesíteni nem akarjuk, nem szabad mentségül elfogadnunk azt, hogy a nagy tehetség kis fáradsággal is boldogul. Kedves tanítványaink! Ha a hazafiasságról tiszta fogalmaik vannak, úgy meg fogják érteni, ha előbbi megjegyzéseimnek éppen hazánkra vonatkoztatva fokozott jelentőséget tulajdonítok. Itt nálunk fokozott kötelessége annak, aki jó magyar embernek mondja magát, hogy teljes jerejével iparkodjék oda jutni, hogy képes legyen tudásával nemzetének szolgálatokat tenni, hogy idővel az a hatalmas, erős nemzetek közé emelkedhessék. Mert mit érnek a lángoló érzelmek, ha nincs kielégítésükre eszközünk? Már pedig ma tudnunk kell, a kultura az a hatalom, amely nélkül minden erény szárnyaszegett madárhoz hasonló. Itt van előttünk a valóság, hogy a legműveltebb nemzetek a leghatalmasabbak is. Feltéve, hogy ezt önök meggyőződéssel fogadják, akkor rájönnek arra is, hogy képességeik kellő mérlegelése s az ehhez mért pályaválasztás és ha ez is megtörtént, mindenképen vas szorgalom, ezek azok a kellékek, amelyek — mint jeleztem — nemcsak Önöknek, hanem nemzetüknek is igaz hasznára válnak. Az életpályák túltömöttsége, amiről lépten-nyomon hallunk, szintén oly jelenség, amely arra int, hogy jól válasszunk s dolgozzunk. Ha igaz, hogy túltömöttek a pályák, tisztában kell lenni vele, hogy a selejtesebbje nem számíthat igazság szerint boldogulásra, mert hiszen a javából is van bőven választék. Erős figyelmeztetés tehát ez — ismétlem — a komoly munkára annak, aki a nagy versenyben elmaradni nem akar. De ne feledjük azt sem, hogy kétségbe kellene esnie az embernek, ha arra gondol, mily nehézségekkel kell az életben esetleg megküzdenie, környezve ezerféle akadálytól, veszedelemtől, amelyeknek elhárítására saját ereje semmi. Hát ha csüggednének, 2