Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1906

15 kérve a rejtett jövőre Isten segedelmét, Dr. Meczner Sándor közigazgató nyitotta meg az évet a következő beszéddel: Nemes tanuló Ifjúság! Kedves tanítványok! Utolsó találkozásunk alkalmával, mikor az iskolai évtől s egymástól is búcsút vettünk, Szilveszter napjához hasonlítottam búcsúünnepünket, mely után, hogy a pihenés szép nyári álma elmúlt: az újévre vírradánk ma, s mi, tanáraik nem szokásból, hanem igaz szeretettel adjuk az újévi üdvözletünket, kívánva, hogy az új iskolai év mindnyájukra áldást hozó boldog esztendő legyen, testi és szellemi fejlődésüknek, tudományos és erkölcsi haladásuknak egyik termékeny, bőven gyümölcsöző esztendeje. Szabad talán nekünk is tanároknak remélnünk, hogy viszont Önök kedves tanítványaink szintén kívánják azt, hogy az új iskolai év számunkra is hozzon örömöket. S ha igen, úgy annál nagyobb köszönettel fogadjuk ezt, mert ha ily érzülettel jönnek felénk, már is némi biztosítékunk van arra nézve, hogy kötelességeiknek meg akarnak felelni, s jó kívánságunk teljesedését ezáltal önmaguk is előmozdítani óhajtják. Tény ugyanis — és ezt ne tekintsék frázisnak, hanem egészen közönséges valóságnak, hiszen egy részük talán önmagán is észlelte ezt, — hogy az oktatás egyike a bár fáradságos, de legélvezetesebb feladatoknak, amelyet az ember nem mint ránehezedő kötelességet, hanem igaz örömmel teljesít, de csak úgy, ha érdeklődést tapasztal. Aki, mint mi is, tanárok, valamely feladatnak hivatásszerűleg szentelte az életét, legnagyobb részét az életének e foglalkozása körében tölti, s természetesen ott éri lelkét a legtöbb már vagy jó, vagy rossz, de mint a tapasztalat mutatja — fájdalom — rendszerint több a kellemetlenből, mint a jóból. Mi, kedves barátaink, állandóan az Önök szellemi nevelésével foglalkozva, könnyen, érthetően jó részét várhatjuk a mi örömeinknek érdeklődésüktől, amelyet ha élvezhetni fogunk — mint mondtam — kötelességeinket lelki gyönyörűséggel fogjuk teljesíteni. És ha talán idővel kellemes érzésekkel fogunk visszatekinthetni erre az új iskolai évre : ezt ekképen jó részben Önöknek fogjuk köszönhetni. Az év végeztével a múltba pillantottunk vissza; most küszöbén az újnak, a jövő felé fordul gondolatunk, de különösen talán az Önöké nemes ifjak, akiknek az élete jóformán teljesen a jövendőé.