Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1904

FELHÍVÁS AZ „UJ VAY—MOCSÁRY-ALAPÍTVÁNY ÉRDEKÉBEN. A tanári karnak és a főiskola elöljáróságának az új Vay—Mocsáry-alapítvány érdekében kibocsátott kérő szózata nemcsak a tiszáninneni ref. egyházkerületben, hanem, jóleső érzéssel mondhatjuk, szerte az egész hazában élénk visszhangra és jóindulatú fogadtatásra talált. Úgy egyesek, mint testületek vállvetve siettek, hogy koronáikat vagy filléreiket — kiki anyagi tehetsége szerint — az alapítvány nemes célja: végeredményében a főiskola függetlensége, önállóságának fentartása érdekében áldozatúl hozzák. A protestáns áldozatkészség, amely e főiskolát megteremtette s közel 400 év óta fentartja, ismét megnyilatkozott a mi szózatunkra. Midőn ezt hálás szívvel ismerjük el, midőn az adományozóknak egyenkint és összesen, a legnagyobb és legkisebb adományért hálás szívvel mondunk köszönetet, — ugyanakkor ki kell jelentenünk, hogy az alapítvány összege még távolról sem érte el azt a magaslatot, amelyre — az alapítók intentiója szerint — el kellene jutnia s amellyel kitűzött, magas célját megvalósíthatná. Az alapítvány jelenlegi állása ugyanis, a legújabb kimutatás szerint (1. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület 1905 május 23—24. napjain tartott közgyűlésének 33. sz. jkvi pontját) egyszersmindenkori adományokban és ajándékokban még csak 70868'77 koronát tesz, holott annak, ha kitűzött céljának meg akar felelni, 100,000 koronára kell fölemelkednie. Bizalommal és szeretettel fordúlunk azért újból főiskolánk minden barátjához, a protestáns iskolai függetlenség minden lelkes hívéhez, hogyha a sárospataki főiskolát virágzónak, de egyszersmind önállónak, független-