Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1904

7 sokszor csodálkozással tölt el, valóban lehangol s mindig gondolkozóba ejt az, hogy ha a társadalom egyik vagy másik osztályában, valamely alkalommal a vallás terén időnként fölmerülő kérdésekről kezdenek tárgyalni, — mindig akadnak a társaság tagjai között olyanok, akik vonakodnak s szinte félnek a vallásos tárgyú kérdések őszinte tárgyalásától s ha élő, önálló hitről s vallásos meggyőződésről van szó, — rendesen vagy kitérő választ adnak a szőnyegen levő kérdést illetőleg, vagy más thémára igyekeznek terelni a figyelmet. Pedig a vallásos kérdések tárgyalásától nem volna szabad senkinek sem idegenkedni, mert ha szabad és üdvös egy társaságban tudományos, pl. irodalmi, művészeti, politikai stb. kérdések felett tárgyalni, eszmét cserélni, véleményt nyilvánítani, — miért ne lenne szabad és üdvös a vallás terén időnként felmerülő kérdéseket is megbeszélés tárgyává tenni ? Hiszen a vallási kérdések ép oly joggal igényt tarthatnak a véleménynyilvánításra, mint bármely más tudományos kérdés. És én úgy vagyok meggyőződve, hogy rendesen azok húzódoznak a vallás, a hit körébe tartozó dolgok tárgyalásától s az őszinte véleménynyilvánítástól, akinek nincs élő, személyes meggyőződésen s benső élettapasztalaton nyugvó öntudatos hitük; akik nyilván attól félnek, hogy, ha valamely vallásos kérdésről a mások, talán az övéknél helyesebb nézetét, felfogását s meggyőződését hallják : az ő hitük, miután az nem élő, személyes meggyőződésen nyugvó hit, nyomban meginog, megrendül. Ezek azok, akik nem tudják, hogy mit miért hisznek; ezek azok, akik a mások szemével látnak s a mások fejével gondolkoznak. Ez aztán az oka, hogy az ő hitök nem olyan, mint a szikla, hanem csak olyan, mint a gyermek kártyavára, mely az első szellőlebbenésre összedől. Ezek azok, akik a vallás tárgyai s az egyház ügyei iránt teljesen közönyösek, — (pedig épen a vallási közönyből származik az erkölcsi romlás); — ezek azok, akik az egyháztársadalmi életben, hitben, szeretetben aluszékonyak; akik a magasabb, szentebb, felemelőbb, megnemesítő eszmények iránt fogékonysággal nem birnak s magaviseletükkel másokat is rosz útra csábítanak! És fájdalom! az ilyen emberek száma napjainkban igen nagy! De lássuk most már: mit kell érteni az élő, önálló, személyes meggyőződésen alapuló hit alatt!