Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1899

4 I. A ludi saeculares eredetét — mint Valerius Maxiraua említi

2 — maguk előtt, a rómaiak előtt is homály boritotta s ez a homály a legszorgalmasabb kutatások mellett sem oszlott el ma sem. Magának a saeculum szónak az értelme és etymolo giája is — mely szerint az sero ige sa tövéből származik és eredetileg vetést jelentett s aztán a növényvilágról való átvitel útján nyerte a nemzedék, emberöltő s aztán a század értelmet — csak napjainkban állapíttatott meg.

3 Az kétségtelen, hogy a saeculum és saecularis szavaknak eredetileg semmi közük a később rájuk tapadt század fogalmához, s hogy az első ilyenféle ünnepek még nem viselték a ludi saeculares nevet. A mit a ludi saeculares eredetéről Valerius Maximus mond,

4 — hogy t. i. Valesius a gyermekeit kinzó kór ellen a Terentumon

5 levő vulkanikus hegyen melegített vízben talált gyógyszert s cularium quintorum (Ephemeris Epigraphica vol. VIII. fasc. II. 234—272. 11.); Th. Mommsen: Die Aktén zu dem Sákular-gedicht des Horaz (Nation 181)1/2. IX. 161 — 163. 11.); Th. Mommsen: Römische Chronologie^ 172. kk; Th. Mommsen : Über die Sakularfeier der Etrusker (Rhenisches Museum 185?. XII. 539. kk.); Gasto Boissier : Les jeux séculaires d' Auguste ('Revue des deux Mondes 1892. márciusi füzet 70—97. 11.); Fritz Schöll: Die Sácularfeier des Augustus und das Festgedicht des Horaz (Deutsche Rundschau 1897. XXIII. 4. füzet 54-71 11.) j V. Gardthausen : Augustus und seine Zeit, I. II. 1002. kk. ; Ponori Thewrewk Emil : Egyetemi előadások Cornelius Tacitusról 1891. 23. 1. 3 Valerii Maximi Factorum et Dictorum memorabilium Lib. II. Cap. 4. §. 5: Et quia ceteri ludi 'ipsis appellationibus unde trahantur, apparet, non absurdum videtur saecularibus initium suum, cuius (generis) minus trita notitia est, reddere. 8 Bücheler e magyarázata napjainkban csaknem általánosan el van fogadvaL. Dictionaire Etimologique Latin par Michel Bréal, et Anatole Bailly (Páris 1830.) Vanicek: Lateinische Etymologie 166. 1.; Schöll i. h. 55. 1. — Gardthausent ez a magyarázat nem elégíti ki, mert (i. h. 1001. 1.) azt mondja, hogy a saeculum szónak elfogadható etymologiáját kitalálni mindeddig nem sikerűit. A régibb etymologiai kísérletek: a secando (görög gramatikusok), a sene (Varró Lingua Lat. VI. 11), a sequendo (lsidorus Őrig. V 38), már csak a saeculum ae-je miatt is lehetetlenek. Ép ily kevéssé fogadható el a Mommsen magyarázata is, (i. h. 172.), mely szerint a szó saepire saep gyökéből származott volna (a mely gyök idői jelentésben fordul elő a saepióval összefüggésben álló saepe ben) s a végső mássalhangzó elkopott volna épúgy, mint e szavakban vin(c)culum po(t)culum. 4 Lib. II. Cap 4. v. ö. Preller-Jordán : Röm. Myth. 83. 1. 5 Terentum (és nem Tarentum, mert a szó minden valószínűség szerint a terere igékből származik) a Campus Martiusnak az a helye, a hol a Tiberis könyököt alkotva a tenger felé fordúl.