Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1899
29 a hivatalos tudósítás idevonatkozó passusának: in Palatio partém carminis primam, eodemque modo in Capitalio partém mediam, partém extremam autem iterum in Palatio eodem modo cecinerunt." De a márvány-oszlopnak az a helye, hol e szavak állanak, teljesen ép, így hát az eredeti feljegyzés csak az előbbi lehetett. Azt kell tehát helyesen értelmeznünk. De a Mommsen coniecturája szerint a tudósítás eme szavai „eodemque modo" teljesen értelmetlenek és feleslegesek lennének. Mert ugyan mi szükség volna megjegyezni egy költeményről, azt. hogy az elejét ép úgy énekelték, mint a végét. Ennek a megjegyzésnek ugyan nem volna semmi értelme s a mellett ilyen felesleges megjegyzés el sem képzelhető egy szűkszavú márvány-oszlopon. Mit jelentenek hát a tudósítás szavai? Megmagyarázza a tudósítás szövege. Ebben ugyanis az „eodemque modo" többször előjő (v. 109. 101. 82) és mindig a szertartás megismétlését jelenti. így egészítendő ki tehát a kezünk alatti szöveg is : in Palatio carmen cecinerunt, eodemque modo in Capitolio carmen cecinerunt. Tehát a tudósítás helyesen magyarázva nem azt jelenti, hogy a költemény első részét a Palatínuson, második részét a Capitoliumon énekelték, hanem azt, hogy elejétől végig kétszer adták elő a költeményt először a Palatínuson, Apollo és Diana pompás temploma előtt, azután pedig a Capitoliumon és pedig itt is épen úgy (eodemque modo), azaz ugyanazt a költeményt, ugyanaz a kar, ugyanolyan tánckiséret mellett adta elő. Szerintünk csak ezt jelenthetik a tudósítás fenti szavai s ily értelemben nemcsak nem feleslegesek azok, hanem épen szükségesek, mert ha a költeményt a Capitoliumon is előadták, a tudósításnak meg kellett említeni, hogy ez az előadás épen úgy folyt le, mint az első. Mommsen nézetének tehát sem a költeményben, sem a tudósításban — ha azt helyesen magyarázzuk — nincs semmi alapja. Hanem igenis előadták az egész költeményt kétszer, először a Palatínuson, Apollo és Diana tíz. évvel azelőtt 1 9 készült pompás templomában, azután a Capitoliumon. Mommsen ugyan azt hozza fel e nézet ellen, hogy nem tételezhető fel egy ily elég hosszú költemény kétszeri előadása. De erre azonnal megjegyezhetjük, hogy hosszú színdarabokat, pl. Terentius Eunuchusát is, 2 0 kétszer adtak elő egymás után, s akkor miért ne képzelhetnék el egy 19 stróphás költemény újra elének1 9 Suet.: vita divi Aug. c. 29.: Preller Jordán : Röm. Myth s- II. 304. 1. 20 Suet.: vita Terentii (Roth kiadás 292. 1.)
