Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1899

17 a „diM, mivel előzőleg (9. v.-sz.) Apolloról és Dianáról volt szó b mivel a Sibylla-jóslat ránk maradt szövege szerint Apollonak és Dianának is fehér ökröket áldoztak, mondom, ezen az alapon a ..di"-t mindnyájan ezekre az istenekre vonatkoztatták, holott a hivatalos följegyzés szerint ezeknek az isteneknek csak kalácsneműeket áldoztak. De ha mi e följegyzés felfedezéséig hibásan fogtuk is fel a „di" vonatkozását, az kétségtelen, hogy a rómaiak azon minden más jelzés nélkül is Juppitert és Junot értették, mert hisz szemeikkel látták, hogy csak ennek az istenpárnak áldoztak fehér ökröt s így a „quaeque vos bobus veneratur albis" szavak csak ezekre illenek. E kis kitérést múlhatatlanúl meg kellett tennünk, hogy helyesen érthessük költeményünk e második részét. Itt szintén egy imádság van, és pedig — miként az előzőkben kifejtettük — Juppiterhez és Junohoz intézve s mig az első imádságban anyagi javakat kért a kar, ebben erkölcsi, társadalmi, polgári javakért könyörög. Kéri ugyanis, hogy az istenek, kik Aeneast az égő videó, nisi forte ex lectione Vergiliana hoc concepit, ubi frequenter dicitur Apollinis oraculis instructum Aeneam Italiam petisse, ad quem intellectum et ipse adduxit poéta inferendo: ,iussa pars mutare Lares et urbem'. Sine dubio enim oraculo iussa intelligimus. Ép így az összes értelmezők (Orelli

1 637. 1., RibbeckRómai költ. tört II. 168. 1., Aug. Kuehn : De Qu. Hor. carmine saeculari 28. 2(j1. stb.) s talán csak Kiessling (Horatius I. 285. 286. 1.) maga nem vonatkoztatta a „di"-t csak Apollora és Dianára, hanem az égi istenekre általában. Sőt maga a költő is támaszpontot adott e felfogásnak, midőn a IV. k. 6. ódájában, mely a C. S. prooemiuma, Appollot úgy dicsőíti, mint a ki Achilles megölése és Aeneas megmentése által Róma megalapítását előmozdította, miért is úgy látszott, hogy a C. S. jogosan nevezheti Rómát Apollo művének. (Roma si vestrum opus est stb, 87. kk.) A „di"-nek Apollora és Dianara vonatkoztatását még valószínűbbé tette a Sibylla-jóslat, a mely miután az előző sorokban meghagyja, hogy Juppiternek és Junonak fehér ökröket áldozzanak, a 16. s. kk. sorokban így folytatja : Kni <í>ö«/}«c 'JnóIXmv, oöxt xal 'HíXtoq xixi.ij/lxttaí Iga dt/ii/Om &Vfiata Ai/ToláT/t; s így Apollonak is fehér ökröket rendel áldozatul. A hivatalos tudósítás felfedezése óta kétségtelen, hogy a quaeque vos bobus veneratur albis szavak Apollora és Dianara nem vonatkozhatnak, mert ezek ugyanolyan áldozatb.m részesültek, mint Ilithyia (liba, popana, phthoes). A Sibylla-jóslat szövege tehát kétségkívül hibás s Wilamowitz ki is javította igy: 'iöa óeóíx&M frvtiax E't.tiOvit\6iv (Hermes 1892. 648. 1.) s e coniecturát Mommsen (Eph. Epigr. i. h 263. 1.) és Vahlen (i. h. 1017. 1. jegyzet) is elfogadta. Kétségtelen tehát, hogy költeményünk e részében Juppitert és Junot szólítja meg a költő s hogy miként vitathatja még most is Friedrich, hogy ez az egész rész Apollora és Dianára vonatkozik (i. h. 103. 1.), nem tudjuk megérteni, szerintünk ő félreérti az egész költeményt, midőn azt Apollot és Dianat dicsőítő hymnusnak nézi. 2