Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1899

33 ismerték el kora első lyrikusának.

9 A közönség általános elragadtatásának okát részben legalább külső körülményekben, talán a szép előadásban, tánckiséretben s a közbéke beköszönése feletti örömben kell keresnünk s nem kizárólag magában a költeményben, a melyben ódai magas szárnyalás, igazi benső hév helyett „művészi értelem s nem a közvetlen érzés"

1

0 s ezzel együtt „bizonyos hidegség"

1

1 érezhető. Sőt a C. S.-nek még nyelve sem áll azon a fokon, a melyen a III. könyv 6 első ódájáé. A Carmen Saeculare-t tehát épen nem sorozhatjuk Horatius jelesebb költeményei közé, de másrészt el kell ismernünk, hogy nem is olyan rosz, a minőnek G. Hermann feltűntette s hogy azóta, mióta a hivatalos tudósítás egyes pontjaira uj fényt vetett, világosabbá s aesthetikai tekintetben is értékesebbé vált előttünk. 9 Lásd a saecularis ünnepek után azonnal írt eme szavakat (Carm. IV. 3, 13.): Romae, principis urbium, dignatur suboles inter amabilis vatum ponere me choros, el iam dente minus mordeor invido o testudinis aureae dulcem, quae strepitum, Pieri, temperas, o mutis quoque piscibus donatura cycni, sí libeat, sonum, totum muneris hoc tuist, quod monstror digito praetereuntium Romanae fidicen lyrae ; quod spiro et placeo, sí placeo, tuumst. V. ö Vahlen i. h. 1020 1. jegyz. 2.; Kiessling I. 298 1.; Ribbeck II. 171 1. l

u Ribbeck i. m. II. 158 1. 1

1 E tekintetben teljesen egyetértünk Schanz következő szavaival : (Gesch. der rom. Litt.

2 116 1.): „Das Gedicht hat wie alle offiziellen und bestellten Produkte eine gewisse Kálte, alléin im ganzen ist es doch geschickt gemacht und für seinen Zweck völlig passend," bár a Litt. Centralblatt A. B jegyű kritikusa (1899. 1367 1.) Schanz e megjegyzését kifogásolja : „Nur hátte der Verfasser, nicht „Kálte," sondern einen gehaltenen, ruhigsclbstbewussten, der Würde des Reiches und des Festes entschprechenden Ton in diesem Gedichte finden sollen." 2