Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1899

1Ö0 ban, megindítóvá és meghatóvá tette gyászunkat, felemelővé ós magasztossá istentiszteleteinket, iskolai, vallásos és hazafias ünneplésünket, elismerést és dicsőséget szerzett főiskolánknak a vidéken is, hol a mult évben is több alkalommal szerepelt. Igy deczember 17 én a testvér ágostai egyháznak a szántói egyház 100 éves fennállásának emlékezetére rendezett ünnepélyen szép alkalmi darabjaival megnyerte a sziveket s fáradságának jutalma gyanánt a legnagyobb és legszebb elismerésben volt osztályrésze. Tagjainak békés és egyetértő munkássága lehetővé tette, hogy szigorú fegyelmezettségével, jól begyakorolt darabjaival nagy hatást tudott elérni az év közben tartott hangversenyeken, melyek által a testvér egyesületek iránti szeretetét és ragaszkodását fényesen bebizonyította. Az erkölcsi elismerés mellett ez évben szép anyagi jutalomban is volt osztályrésze, özv. Gsillay Józsefnénak 100 frtot tevő nagylelkű hagyománya folytán, melynek azonban a végrendeletnél előfordúlt nehézségek következtében csak aztán fog birtokába jutni. A magyar irodalmi önképző társulat ifjúságunk e szintén régi traditiókon nyugvó szép egyesülete ez iskolai évben nyugodtan minden rázkódtatás nélkül élt szép hivatásának. A mult iskolai évben előállt félreértések hullámai ez évben teljesen lecsendesedtek, békében és egyetértésben munkálkodtak a társulat tagjai a szivet és lelket nemesítő szépirodalom mezején. Költemények, elbeszélések, bírálatok kidolgozása, verseny szavalatok — melyeken mindkét féléven szép jutalomban részesítettek a társulat egyes kiválóbb tagjai — foglalkoztatták a társulat tagjait ezúttal is, az önművelődésre jelentékeny és biztató hatással voltak azon kisebb költeményre, költői beszélyre, alkalmi ódára, aestheticai értekezésre kitűzött pályakérdések, melyek szép sikerrel fejtettek meg, s hol a kitüntetett egyének az erkölcsi elismerés mellett szép jutalmakban is részesítettek. E társulat volt kezdeményezője a deczember hó 13 án megtartott Petőfi ünnepélynek s e lelkesítő hatású és szép sikerrel lefolyt kegyeletes emlékezés rendezésével a nyilvánosság előtt is bizonyságot tett egészséges szelleméről és buzgó működéséről. Csak sajnálnunk lehet, hogy az egyesület hosszú idő óta fennálló és sok ügyességgel szerkesztett lapjáról az „Ifjúsági Közlönyéről kénytelen volt lemondani, nem találva a közönség támogatásában elegendő kárpótlást a sok fáradságért és az anyagi áldozataiért, e körülmény volt indoka, hogy már az iskolai év elején beszűntette a