Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1899

7 de valószínűleg három évvel később 60

8/i 4

6-ban tartották,

1

3 s igy az ötödiknek 70

5/

4

9-re kellett volna esnie. Ez az év azonban épen nera volt alkalmas ily ünnepek tartására, mert hiszen épen ennek az évnek januáriusában lépte át Caesar a Rubicont amaz örökre emlékezetes szavakkal:

1

4 eatur, quo deorum ostenta et inimicoruin iniquitas vocat; iacta alea est 8 ezzel megizente Pompeiusnak és pártjának a háborút. Az így kitört polgárháború újra meg újra kitörő zivatarai között talán örök feledésbe merültek volna a köztársaság annyi más régi intézményeivel együtt a saecularis ünnepek is, ha Augustus — mihelyt egy kissé csöndesebb idők következtek — fel nem újította volna őket. Könnyű belátnunk, mi vezette Augustusi ez ünnepek felújítására. Tudjuk, hogy ő a néppel minden áron el akarta hitetni, hogy az ő uralmával az állam rendje egyáltalán nem változott s hogy ezt a célját annál inkább elérhesse, sorban felujítgatta a lassanként feledésbe ment ősi intézményeket.

1

5 Ennek a fényes ünnepnek a felújítása pedig igen alkalmas eszköz volt arra, hogy a nép kegjét a maga számára mennél inkább biztosítsa. Igen, mert ez az ünnep önkénytelenül is felidézte a polgárháború minden gyötrelmét átszenvedett római népben azt az óriási külömbséget, a mely az Augustus uralma előtti hányatott, viharos múlt és az ő vele beköszöntött áldott, békés jelen közt fennállott s a népet intette, hogy Augustusi ne engedje visszalépni az uralomtól, mert egyedül csak ő biztosíthatja a békét és közjólétet úgy, hogy az állam belbékéje az ő személyétől elválaszthatatlan s ha az egyiket óhajtják, óhajtaniok kell a másikat is.

1

6 Bizonyára ez a cél vezérelte Augustust, midőn mit sem törődve a saecularis ünnepek régi rendjével, egyszerre csak megbízta Ateius Capitot, ezt a kiváló jogtudóst, a vallási régiségek legalaposabb ismerőjét, hogy keressen alapot a saecularis ünnep megülésére s készítse elő azt. Capito pedig felhasználta a háború zivataraiba beleunt rómaiak közt egyre nagyobb mértékben hitelre talált reménységet, melynek Vergilius is kifejezést adott,

1

7 hogy 1

3 L. Mommsen: Röra. Chron.

2 181 1. 352 jegyzet; 'Gardthausen i. m. I. kötet II. rész 1005 1 és II. I. 618 1. 12, 13. jegyzet. 1

4: Suetonius vati divi Julii c. 32. 1

5 Suetonius: vita dívi Augusti c. 31 : Nonnullas etiam ex antiquis caerimoniis paulatim abolitas restituit . . . ut ludos saeculares. 1

6 L. Gardthausen i. m. I. II. 1003. 1. i' L. Vergilius Ecl. IV. 5. kk.: Aen. VI. 791. kk.