Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1898

15 kért vannak s nem az egész művészi céljaiért. Hiába, ilyen volt ennek a kornak divata és felfogása a költői hatás és szórakoztatás eszközeiről. Ilyen forrásból eredő irói fogyatkozása az is, hogy személyei minduntalan szónokolnak és pedig oly unalmasan és oly hosszadalmasan, mint az a valóságban elképzelhetetlen. Mikor Eurialus meglepéstől való féltében egy szugolyban húzódik meg, egy scholasticus philosophushoz illő pontossággal és aprólékossággal fűzi gondolatait és egyáltalában nem lovaghoz illően viselkedik ; bár igaz, a helyzet sem épen lovagi. A lélektani rajz tárgyilagosságának és valószerűségének rovására megy az is, hogy minduntalan a mythologiából s a történetből vett párhuzamokkal bizonyítgatja maga előtt szerelmének erkölcsi alapját. Sőt nem egyszer a szerelmesek párbeszéde is ilyen hangon folyik. És bár így a szereplő személyek helyén lépten-nyomon a szerző jut előtérbe, sok helyen mégis sikerül megőriznie tárgyiasságát. Ilyenkor aztán nemcsak külsőségekben csillogó, de igazán jellemző, kedves belső rajzokat is ad. A párbeszédekben így néha aztán az igazi költészet tüze és jellemző ereje is fel-felcsillan. Különösen természetesek és naivak azok a szavak, melyekkel Lucretia ébredő szerelmét s férje iránti növekedő ellenszenvét vallja meg magának. Mint érintettük is már, legkiemelkedőbb része az elbeszélésnek az, mely a levelezést foglalja magában. Ügyesen festi itt az iró, mint hatalmasodik el az eleinte vonakodó Lucretián a szenvedély s levélt levél után váltva, fokozatosan mint gyöngülnek az érvek Lucretia tolla alitt; míg végre csak az édes legyőzetést várja. Aeneas Sylvius pontos jellemfestésre való törekvésében annyira megy, hogy még egy mellékszemély cselekvésénél is bensőbb okokat kutat, noha alakjai gyakran görbe utakon akarják tetteiket igazolni. Magok a szerelmesek is a látszattal nyugtatják meg lelkiismeretöket s ezzel nyerik meg segitő társaikat. Gyakran egész naivságokba téved a szerző, Ilyen naivság például, midőn Lucretiának kedvese távozta miatti bánatát azzal festi, hogy gyászruhát vétet fel vele s elfeledi, hogy ezzel épen magára haragíthatja Lucretia férjét. Nem kisebb naivság az sem, hogy elbeszélésében Zsigmond király szemfüles, mint valami öreg, pletykás nénike; mint ilyen, észreveszi az ablakban álló Lucrétia elpirulását és nyomban kisüti, hogy annak oka senki más nem lehet, mint Eurialus.