Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1898

fi niségű írók is eljártak e forráshoz meríteni s keresni az olvasó­közönségre gyakorlandó hatás titkait. A fordítások között egyik légrégibb az, mely 1478-ban Esslin­genben K. Fynernél jelent meg német nyelven. Ez Nyklas von Wyletől származik, a ki előbb tanitó és festő volt Zürichben, majd Ulrik würtenbergi hercegnek volt kancellárja s benső baráti vi­szonyban élt Aeneas Sylviusszal is. 1 Wyle a fordítást minden való­színűség szerint magának a szerzőnek ösztönzésére végezte s kétségen kívül a leghűbb valamennyi más nyelven végzett fordítás között. Különösen a tartalmat őrizte meg változatlanul. De már a nyelvezet szépségét néhány elevenebb részlet festésénél nem bírja visszaadni. Ezt a Wyle-féle »editio princeps« et adta ki 1861-ben Ad. Keller Tübingában. Wyle fordítása később különböző címek alatt szerepelt, aminők pl.: „Eigenschaft der Liebe," „Von Eurialo und Lucretia," s ezek közt van képes kiadás is. Wyle az ő nagy patronájának s a humanismus lelkes hívének, Mechtil (Matild) osztrák főherceg­nőnek ajánlotta művét. 2 A Joh. Chr. Lühning-íé\e „Litteraeprocerum Europae u-ban (L. 699. s köv. lap.) az egész elbeszélés Iocalizálva és újból historizálva szerepel, Lajos főhercegnek adván elő törté­netét, a ki 1658. óta morganatíkus házasságban élt Degenfeld Lujzával. A történet ilyen irányú alkalmazása ellen kel ki 1725-ben a meiningeni pap: Joh. Schelhorn, a M. Frankfurtban és Lipcsében névtelenül kiadott „Amoenitates Literariae"-ben, erős vonásokkal mutatva ki abban az elkövetett irodalmi mistificatiót. 3 Lühning után az elbeszélés még többféle német forditásban is megjelent; átdolgozásával pedig Ludw. Áchim, von Amim és más német novellistáknál is találkozunk. Olasz és francia nyelven három-három fordítása van. Ez utóbbiak közül a legrégibbnek Octavian de Saint Galais-tői 1466—1502-ig kellett megjelennie. Magyar átdolgozása kettő ismeretes előttünk, de Toldy és Pór Antal csak egyet, a régebbit említik. Az első átdolgozót tpataki névtelenének hívja az irodalomtörténet s a verses átdol­gozás a következő címet viseli: „Eurialusnak és Lucretiának szép históriája, melyben megirattatik egymáshoz való nagy szerelmök, 1 L. Heinrich G. >A német irodalom története.« II. k. 165. 1. » L, 11. o. 164. 1. ' L. u. 0. 362—272. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents