Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

122 Apáczai logikájáról és ethikájáról is, a második csak felsorolja Apáczainak idevágó dolgozatait az iskolaügyiekkel együtt. Végűi mindkettőjüknél Apáczainak méltatása, azaz mívelődéstörténeti és bölcsészeti jelentőségének kimutatása zárja be a munkát. E felosztás ellen nem lehetne kifogásunk, mert ez némi compositiót ad a műveknek. Ez utolsó fejezet a II. számúnál nemcsak bővebb, mint az elsőnél, hanem általában véve is méltányolandó. Itt nyilatkozik meg a szerzőnek lelkesedése is. Sikeresen száll szembe Szily Kálmán azon állításával, hogy Apáczai tisztán szolgai compilator volna, s ügyesen utal — persze jórészt Stromp után — Apáczai művelődéstörténeti jelentőségére. De ha egészben véve az önállóságot, eredetiséget tekintve — ugyanazon alacsonyabb színvonalon marad is a két dolgozat — a második számú még egyébként is felülmúlja az elsőt. Még pedig két szempontból: az egyik gondolatainak világossága, érthetősége,a másik kifejezéseinek legalább megfelelő volta, nyelvének némi folyékonysága, a melynél fogva a mű jól olvasható, a mi mindenesetre nagyobb gondra és figyelemre mutat. Ezeket már nem lehet alkalmazni az első számú műre és szerzőjére. Teljesen feledni látszik azt, hogy Apáczai mestere, Descartes állította fel először követelményül azt, hogy képzeteinknek világosoknak ós határozottaknak (clara et distincta) kell lenniök, s ilyenekre kell törekednünk, ha ítélni akarunk, ha az ismeret birtokába akarunk jutni; mert munkája telve van a zavaros gondolatoknak, hibás mondatoknak egész tömegével. Hibás mondatai, (némelyikből az alany, vagy állítmány hiányzik) lehet, hogy a leiró tévedésén alapszanak. Általában nyelve, előadása még a philosfiában is túlságos döczögősnek, nehézkesnek tűnik fel. Apáczai óta nyelvünk már sokat haladt s némileg a philosophai fogalmakhoz és gondolatokhoz is hozzásimult. Ezzel még nem mondom azt, hogy Apáczai nyelvérzéke néhol el nem találta a helyest. Például bajos volna eldönteni, nem jobb-e az Apáczai tekintet szava, melylyel Descartes idea szavát fordítja, a mai képzet szónál ?! De nézetem szerint mégis mindkét pályázó túlbecsüli Apáczai nyelvét, mikor azt egyenesen Pázmányé mellé állítja. Apáczai sokkal gyorsabban dolgozott, semhogy a nyelvre, a kifejezésekre minden tudását és minden figyelmét rá fordíthatta volna. Szóval az első számúnak nyelve olyan, mintha irodalmunk vaskorát élnénk (Vörösmarty) s ez sokat levon a különben terjedelmesebb dolgozat (138 lap) értékéből. (A második számú 122 lap terjedelmű.)