Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

29 annak szükséges formában s csupán addig tart, mig az utód existentiája, önálló megélhetése biztosítva van s azután elmosódik, eltűnik s továbbra az összefüggés, összeköttetés, együtt s egymás segélyével való élés megszűnik, röviden az állatnak nincs szüksége jogéletre, liogy éljen, — korlátoknak alávetett együtt maradásra, hogy fenmaradjon s csak addig érzi a tőle való származást, mig az utódnak erre a fajfentartás czéljából feltétlen szüksége van. A természet a maga szülötteit, alkotásait oly eszközök birtokába helyezi, oly feltételeket biztosít számukra, melyekkel az illető faj fenmaradhat. Az állati élethez nem feltétel, nem eszköz a jogrend, ők azt tehát nélkülözik is, viszont meg az emberi léthez nem elegendő, annak nem eszköze a vérségi kapcsolat s benne, az emberben eredetileg csak annyiban van meg, amennyiben az állati lételéhez, a puszta természeti s egyedi fenmaradás biztosításához szükséges, de hogy mint ember s az emberi nem fenállhasson, már nem elég, sőt nem is szükséges a vérségi kapcsolat állandó érzése a kifejtése, ellenben jogra, jogrendre feltétlen, elengedhetlen szüksége van az ember első megjelenésétől kezdve s épen az a tény, hogy fenmaradt az emberi nem, bizonyítja, hogy a jogérzetnek vele együtt kellett születnie, a jogérzet pedig megteremtette a jogfentartó akaratot, a hatalmi viszonyt, az államot. A család mai fogalma már fejlett állapot s felfogás nyilvánulása, első sorban erkölcsi s csak azután természeti intézmény, melyet mint ilyet, mint emberi intézményt, a jog rendez, oltalmaz, fejleszt, mint a hogy a fejlett jog az ember erkölcsi tartalmának egyéb nyilvánúlásait is védelmébe, hatalmi körébe vonja. A vérségi kapcsolatból pusztán tehát állami lét ki nem fejlődhetett, inivel az természeti alakjában csupán állati létet biztosító, az állatnak pedig jogra s államra szüksége nincs ; fejlettebb, emberies alakjában pedig a jogrendet, állami életet feltételező, tehát későbbi, azt követő jelenség. Ezt a kitérést csak annak igazolására tettem, hogy a jogérzetnek s így állami létnek minden más emberi intézményt, jelenséget feltétlen meg kellett előznie, inert csak benne s általa lehetett ezen lénynek: ember: fenmaradni, de másrészt csak benne s általa, az ő körében fejlődhettek ki, létesülhettek más emberi jelenségek, tulajdonságok s intézmények s az állati léttől az embert éppen ez a plus, a jognak az emberi élethez szükségessége különíti el, szóval jogra csak emberiségnek volt, és van szüksége, de ennek azután feltétlen szüksége van reá, mint a