Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

19 azon fának részei, alkatelemei, az egyik a gyökér, mely tápláló nedvvel, az élet nedvével látja el az egészet, a másik a fának lombja, a nemzet fájának koronája, mely friss, üde, éltető levegővel élénkíti a testet. S az a színére, a látszatra még üdébb, zöldebb lomb a fán, mely nem e gyökérből sarjadzott, csak a fa életnedvét kiszivó, azt megfojtó élősdi fagyöngy; az nem szabadság, hanem ennek gúnyja, paródiája, szabadosság. Rend nélkül nem más ez a csak álszabadság, mint az önzés, legféktelenebb önérdek, a közszabadságot lehetetlenné tevő egyéni korlátlanság, az egoismus szemkápráztató fátyola. Harmincz esztendő óta független államiságban, alkotmányosan élünk, folyton hangoztatjuk a szabadságot, feszegetjük a nagy közjogi kérdéseket, apróbb kérdésekben ráértünk újabb és újabb törvényeket alkotni, itt is, ott is megfoltozni az állam hézagait, de a rendőri jog szabályozására nem jutott idő, pedig a köz- és egyéni szabadság igaz biztosítékai nem szobában kigondolt, a jogállam eszméjéből elvontan levezetett államjogi theoriák összehalmozásában, hanem a mindennapi életben lépten-nyomon előfordúló, folyton megújúló ily kérdések rendezésében állanak, melyek a személyes szabadságot közvetlenül legérzékenyebben érinthetik, azzal közvetlenül összefüggnek. A vájúdó nagy reform, a közigazgatás reformja megszületéséhez talán már közel, — célom az, hogy kimutassam, miként közigazgatás és rendészet, helyesebben a rendőri ügy két különálló, külön feladattal biró valami az állami élet mai fejlettsége mellett, a kettő egy kalap alá vonva, egységesen nem szabályozható s nem annyira a közigazgatás, mint sokkal inkább a rendőri jog gyökeres szabályozására van szükség, egy az, mert ennek szabatos, helyes rendezése, törvényes szabályozása éppen alkotmányos államban, a szabadság érdekében sokkal nélkülözhetetlenebb, életbevágóbb kérdés, más meg az, mert a rendőrség ügye mai napig szabályozva, joga, helyzete, jogköre a feladata egységesen s törvényileg szabályozva absolute nincs s a mit ma rendőrségnek nevezünk, minden másnak, csak rendőrségnek nem mondható a fővárosi kivételével. Előttem feküdt a városok reformjának tervezete, tehát ismét egy foltozó munkálat s annak sok egyéb fogyatékossága mellett értekezésem oly fontosnak tartott tárgyára való tekintettel, legnagyobb hibájául azt olvastam ki belőle, hogy a rendőrség ügye nemcsak továbbra is megmarad a közigazgatás keretében, attól