Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

12 De hát ellentétbe jutott-e ez által a ma a tegnappal? Annyiban igen, hogy az egyházfogalom újabb megigazításra talált és annyiban is, hogy az egyházi életről szóló theológia elvesztette pastorális jellegét; ez azonban csak javára vált mind a kettőnek, mert általa még élesebben elvált az evangyéliomi egyház a kath. egyháztól, amannak a theológiája emezétől. Magában a fejlődés menetében azonban nincs ellentét, mert a mát a tegnap folytatásának kell tekintenünk és a fejlődésnek éppen az a természete, hogy azt, a mi benne lényeges, nagyobb terjedtségre juttatja. Fejlődött az egyház, fejlődnie kellett a theológiának is. Amannak azért, mert nagyobb öntudathoz jutva belátta, hogy vannak munkatéréi és erői nemcsak a lelkész számára, hanem a maga számára is ; emennek azért, mert spekulatív része a 18. századbeli felvilágosodás nyomása alatt kénytelen volt és hova továbbb kénytelen az egyház gyakorlati életétől eltávolodni. Amaz növekvésnek látszik, emez fogyásnak, alapjában véve pedig mind a kettő nyereség. A spekulatív theológia nyert általa azért, mert saját lényegének megfelelőbb irányban és szabadabban működhetik; az egyházi élet nyert az által, hogy a theológiának egy új ága az ő érdekeinek tudományos szolgálatára vállalkozott. És éppen ez mutatja a fejlődés természetes voltát, úgy hogy ezen a ponton azt mondhatjuk a gyakorlati theológiáról, hogy az olyan ága a theológiának, a melyet a fejlődés törvénye növelt bele a theológia és egyház együttes életébe. így már, ha a gyakorlati theológia mai munkakörét akarjuk megrajzolni, azt a gyülekezet mai fejlődöttebb életéhez alkalmazkodva kell megejteni. A kör külsejét, a keretet adni fogja a cselekvő egyház, az önépítésében munkás gyülekezet; a részeket adni fogják mai élettevékenységei és ezeket egészében és részleteiben fedezni kell az adható elméletnek, vagyis a gyülekezet mai élettevékenységei mindenikére egy-egy odaillő elmélet megnevezésével kell előállania a gyakorlati theológiának, úgy hogy ezen a ponton a gyakorlati theológia az önmagát építő egyház teljes képét állítja előnkbe. A szakok képzését azonban úgy kell megejteni, hogy általuk a többi theológiai ágak önállása se egészében, se szakaiban ne csorbíttassék. A gyakorlati theológia szakainak képzésénél igen kedvező körülmény lenne az, ha már megállapított rendszerre támaszkodhatnám. Erről azonban le kell itt mondanom, részint azért, mert a gyakorlati theológiának van legkevesebb egyöntetűséggel megállapított rendszere; a mennyi a munkás, annyi a rendszer is, éppen a miatt, mert egy ilyennek felállítása a legnehezebb theológusi feladatoknak egyike;