Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

6 zunk. Ugyanis van párt, a mely határozottan úgy vélekedik, hogy a dogmák már teljesen lejárták magukat, — hogy a dogmák számára már ki van állítva a halottas anyakönyvi kivonat s a keresztyénséget nem lehet s nem is szabad másnak, mint olyan vallásnak tekinteni, melynek tisztának kell lennie a dogmáktól. Vagyis ennek a pártnak ez a jelszava: dogma nélküli keresztyénség ! Ezzel szemben áll a másik párt, a melynek hívei abban a meggyőződésben vannak, hogy a dogmákkal nem lehet s nem is szabad csak ágy könnyű szerrel leszámolni, mert a keresztyén vallás, ha nem lesznek dogmái, ész nélküli vallássá válik, már pedig, a ki igazán ismeri ezt a vallást, ezt semmi esetre sem akarhatja. Vagyis ez a párt ezt hangsúlyozza: a keresztyén vallásnak szüksége van a dogmákra, mert ezek képezik benne a csontot, mely nélkül péppé válik. Ezzel a két ellentétes irányzattal tisztában kell lennie annak, a ki a dogmatikával akar foglalkozni. A dogmatika előadójának állást kell foglalnia, vájjon azokkal tart-e, a kik szerint beszélni sem lehet a dogmatikáról, mert nincsenek dogmák, s így egy nem létező tudomány előadója, — vagy pedig azoknak a véleményé hez csatlakozik, a kiknek az a nézetük, hogy dogmanélküli keresz tyénség nincs s nem is lehet! Hát hogy szint valljunk mindjárt itt a bekopogtató sorokban, nyiltan és határozottan kimondjuk, hogy az első párttal nem tartunk, hanem igenis az utóbbival. Mi a dogmatikát, melyről Schelling ezt mondá, hogy az „medulla theologiae" azaz „magja a theologiá"nak, a theologiai tudományok központjának tartjuk, melyben összefolynak b melyből szerte áradnak a theologiai tudományok nagyszámú patakjai s egyúttal csatatérnek is tekintjük, a melyen eldőlnek mindazok a szellem harcában előállott kérdések, melyeknek mindig megvan elvi jelentőségük. Csatatér ez, melyen tűz lángol, melytől sokan félnek s félhetnek, mert égetni szokott. A mikor így állást foglalunk, egészen természetes követelmény velünk szemben, hogy álláspontunkat igazolni tartozunk. E végből azonban első sorban is azzal kell tisztába jönnünk, hogy azok a dogmák, melyekkel foglalkozunk, mik is hát lényegüket tekintve ? Erre a kérdésre a választ a következőkben adhatjuk: Maga ez a szó: dogma, görög eredetű s nézetet-, véleményt jelent, még pedig olyan nézetet, mely kötelező erőt foglal magában, a mennyiben a görögök s rómaiak a dogma alatt egye-