Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

II. ORBÁN JÓZSEF EMLÉKEZETE. IRTA ÉS 1896. JUNIUS HÓ 21-ÉN FELOLVASTA D

r- PINKBY FERENCZ. Mélyen tisztelt közönség! Egy hosszú s tanúlságos élet emlékezetét megünnepelni jöttünk fel ma e szent hajlékba. Hálás kegyeletünknek önkéntes adójával kívánunk áldozni AlmaMeterünk egyik nagy hűségű, néhai munkásának, Orbán Józsefnek, ki a múlt 1896. évi november 4 én távol mi tőlünk, a mi nagy testvér-városunkban, Debreczenben hunyta le szemeit az örök álomra. Egy 43 éves tanári pálya küzdelmeit, örömeit és fájdalmait futja végig elménk, midőn néhai Orbán József életére gondolunk, ki férfikora kezdetétől késő öreg korának alkonyáig, csaknem egy félszázadon át, szolgálta híven és igazán — a neki adatott talentumokat ritka szorgalommal, lankadatlan kitartással és szent lelkesedéssel felhasználva — protestáns tanügyünket. Nem méltán megérdemli-e kegyeletünket és hálás visszaemlékezésünket egy ily hosszú és hasznos élet? Hiszen maga a megboldogult írja, hogy „a jelentéktelen élet is lehet sokszor tanúlságos és figyelemreméltó, lehet bizonyos befolyással saját körében a kor eseményeire, már pedig az Orbán József életét nem lehet a jelentéktelenek közé számitanunk ! Nem volt országos hírű tudós, nem volt kikiáltott providentiális férfiú, nem aratott csillogó fényes babérokat a közélet szerencse-szekerén, de a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület, a sárospataki főiskola és a hazai protestantismus történetében úgy hosszú tanári működé-