Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

15 A nép és műveltek közötti ellentétes életirányt, ha szabad rámutatnom, sehol másutt nem láthatjuk feltűnőbb módon, mint a lelkészek, az igehirdetők s gyülekezetek tagjai között. Ma is, — vagy ma még inkább — úgy áll a dolog ebben a tekintetben, a mint Szeremley Gábor, e főiskolának nagy nevű dogmatikusa jellemezte, t. i. hogy boldogtalan meghasonlás van az ige hirdetése s a vallásos meggyőződés között. Ma is úgy áll a dolog, hogy a nép ragaszkodik a hittételekhez, az értelmesebbek pedig, a protestáns intelligentia közönyösek azok iránt. S ugyan nem iszonyú dolog-e, ha a népnek lelkéhez férkőzik az a tudat, hogy papja nem hiszi, a mit neki tanít ? E boldogtalan állapotnak megszüntetése magának a protestantizmusnak áll legjobban érdekében, — mert ha állandóvá válik, bizony a vergődés vádja ellen aligha tiltakozhatunk. Azon kell lennünk, hogy a múlt s a jelen között levő meghasonlás kiegyenlítessék. Ez a kiegyenlítés nem is nehéz, csak arra kell ügyelni, hogy a dogmáknak jelentőségét nem szabad leszállítani, hanem sokkal inkább úgy kell azokat tekinteni, mint a melyek történelmi múlttal dicsekednek, irás-elvi alapon létesültek s az egyes ker. felekezeteknek megkülönböztető jeleiül szolgálnak. A dogmák jelentősége e három pontban érvényesül napjainkban is. A ref. egyház másként nem kívánhatja magát sem elismertetni, sem megítéltetni, mint ama hittételek alapján, melyekben elvei kifejezvék. A ref. egyház hitelvei korántsem kerékkötői a haladásnak, a tökélyesülésnek, a lelkiismereti szabadságnak, sőt szellemök, igaz tartalmuk által nemtői a vallásszabadságnak. A dogmák olyanok ref. egyházunkban is, mint a vonalak a festészetben: azaz a dolognak jellemei. A dogmákban nyer kifejezést a vallásos tudatnak egész tartalma s a ki ezeket meg akarná tagadni, egyúttal megtagadná a vallásfelekezetnek létezését is. E szem pontból bírálandók a symbolikus könyvek tartalma is 8 ez alapon az az u. n. kálvinista hitvallás, a Conf'essio Helvetica Posterior „ma is oly dicső okmánya egyházunknak, mely méltán szolgálhat hitfelekezeti összetartozásunk lobogójáúl." (Filó L. Sárospataki Fűz. 1865. évf. 750 1.) * * » Ezekkel a gondolatokkal forgolódom a rám bízott theol. tudományok körében, azzal az igyekezettel, mely után a sikert