Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1888

i? hogy alapos tudományos ismereteinek közlésével gazdagítsa az irodalmat. Ily fényes tulajdonokkal megáldott királyfi elhunyta alkalmából nem elégedhettünk meg a konvenczionális részvétnyilvánítással ; hanem hogy mély fájdalmunkat annál méltóbban kifejezzük: temetésének napján a tanításokat és előadásokat felfüggesztettük, s a helybeli felekezetek, a városi elöljáróság és a katonaság részvételével a városi templomban gyászistenitiszteletet rendeztünk, mely alkalommal Mitrovics Gyula, főiskolánk lelkésze, egy megható, szívhez szóló imában tolmácsolta bánatunkat. Amivel Mitrovics végezte imáját, ugyanazzal fejezzük be mi is megemlékezésünket, kérvén a Mindenhatót, «hogy ama vérkeresztség, a melyet bölcsesége oly gyakran állít oda megrázó emléke^tetésűl az emberiség történetének kifejlődési útjába, s a melynek elszenvedésére hívta fel ő Fensége halála által is a magyar nemzetet, s hogy azok a köuyek, melyeket a tőlünk elvett drága lény ravatala felett hullattunk, teremjék meg számunkra áldásukat,8 tanítsanak meg mindnyájunkat: imádni az istent, szeretni a hazát s tisztelni a királyt!« Trefort Ágoston, in. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter elhunyta szintén fájdalmasan érintett bennünket, s ki is fejeztük a gyászoló család előtt részvétünket. A nemzeti közművelődésnek egyik legbuzgóbb előharczosát veszítettük el ő benne, ki évtizedek mulasztasát igyekezett helyrepótolni s kulturális téren egymaga többet tett, mint előtte egész nemzedékek. A tanév vége felé, junius 9-ikén ragadta ki közülünk a halál Ragályi Györgyöt, egyházkerületünk egyik oszlopemberét, főiskolánk tanári karának és ifjúságának egyik legigazabb, legáldozatkészebb pártfogóját, kinek élete valóban követendő példányképűi szolgálhat arra nézve, milyennek kell lenni az igazi protestáns embernek. A legnemesebb értelemben vett, néha talán kissé túl is hajtott puritanizmus, mely mindig kész segíteni a szenvedőkön és