Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1888

ii A jubilánsok iránt az ifjúság szintén kifejezést adott hálás érzelmeinek, fáklyás-zenével s külön-külön üdvözlő küldöttséggel tisztelvén őket meg. Az ünnepélyt egy ritka családias jellegű közvacsorával fejeztük be, mely alkalommal KÉRÉSZY ISTVÁN kartársunkat is, — kit különben már a mult tanév végén üdvözöltünk huszonötéves tanári működésének évfordúlóján, — ismét befoglaltuk az ünnepeltek díszes koszorújába. Most, a midőn édesen visszaemlékezünk a fennebb vázolt eseményekre: szívünk reménynyel telik meg intézetünk s általában a protestáns tanügy jövőjét illetőleg. Valóban, midőn egyegy iskola olyan erőket képes síkra állítani, mint aminők a mi derék jubilánsaink : kishitűség kellene hozzá, panaszkodni a prot. tanügy hanyatlása felett; sőt ellenkezőleg ilyen erőkkel, kik egy negyedszázad emésztő küzdelmei és fáradalmai után, még ma is nemcsak hogy becsülettel megállják helyöket, de gazdag tapasztalataikkal fiatalabb kartársaikat is hathatósan támogatják, ilyen erőkkel — mondom — csak fokozatos haladásról, tökélyesedésről lehet szó. Adja az isten, hogy veterán kartársaink, mint főiskolánk legfőbb támaszai, még sokáig szolgálhassák erőben, egészségben az alma matert, hogy innen fényt áraszszanak az egész hazai református tanügyre ! Azon ügyek közül, melyek főiskolánkat a maija egészében érdeklik, mint nagyobb fontosságúakat a következőket emelhetem ki! A konvent által véleményadás végett az egyházkerülethez terjesztett országos lelkészi gyám- és nyugdíjintézeti tervezetre vonatkozólag tanári karunk képviselői az őszi egyházkerületi gyűlésen abbeli óhajtásukat fejezték ki, hogy a gyámintézetbe a tanárok szintén vétessenek fel. A tanári kar emez óhajtását több egyházmegye is támogatván, hálás szívvel kell megemlítenünk, hogy az egyházkerület abból az elvből indulva ki, hogy protestáns felfogás szerint az iskolák mindenestől az egyház