Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1888

9 nek az életbe, mint valóban jó protestánsok a protestantizmus erényeivel hasznos polgárai legyenek a hazának. Arra nézve azouban, hogy a szellemi munkás helyét becsülettel betöltse a társadalomban, az említett erényeken felfii még egyébre is szüksége van. Szüksége van alapos szakképzettségre s tisztult erkölcsi fogalmakra. A mi legfőbb törekvésünk — ki kell nyilatkoztatnom — az, hogy e tekintetben is ellássuk önöket útravalóval. Czélunk nem az, hogy egyoldalú szobatudósokat neveljünk önökből, hanem, hogy minél szélesebbkörű ismeretekkel gazdagítsuk az ifjúságot. Az egyoldalúság szüli a szakértői gőgöt, az egyoldalúság szigeteli el a művelt- társadalom tagjait egymástól annyira, hogy egymást se nem tudják, se nem akarják megérteni. Én, mint a nemzetgazdaságtan tanára, tudom nagyon jól, hogy az úgynevezett társadalmi munkafelosztás, vagyis az az intézmény, melynélfogva mindenkinek megvan a maga szakja s csak abban az egy szakban működik: a kultúrának egyik legbiztosabb előmozdítója. Nem is ez ellen szólok én. Hanem igenis tiltakozni fogok mindenkor ama tanítási rendszer ellen, mely már az iskolában úgynevezett szakembereket akar produkálni. Önöknek, fiatal barátim, bármely szakpályán kívánnak is baladni, a tudományok minél több ágába be kell hatolniok, ha azt akarják, hogy idővel alapos szakképzettségre tegyenek szert. Példát vehetünk e tekintetben öregeinktől, kik széleskörű encyclőpaedikus ismereteik mellett szakértelmükkel valóban meglepnek bennünket. Példát vehetünk a külföldtől, ahol például egy Di'íh • ring, a híres göttingai egyetemi tanár, a szakképzett philosophus, pályadíjat nyert a mechanika történetével. A protestáns iskolák s első sorban a sárospataki főiskola, növendékeiknek megadják tehát az eszközöket a szélesebbkörű ismeretek megszerzésére. Használják fel önök is saját czéljaikra ezeket az eszközöket.