Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1886

25 nem haragudhatnak érte. midőn a statisztika különböző korszakok jelenségeit egymással összehasonlítja; viszont az államférfiak nem panaszkodhatnak, midőn a statisztikusok bizonyos politikai intézmények és műveletek jövő esélyeit latolgatják. Azon kérdésnél, mennyiben kutassa a statisztika a multat, szintén csak a fentebbi alapelvből indulhatunk ki. Ha a múltból oly statisztikai adatokat bírunk vagy szerezhetünk, melyek a tömeges számszerű észlelést lehetővé teszik, miért zárkóznánk el a mult elöl a rövid jelenre? Miért ne tanulmányozhatná a magyar statisztikus ma hazánk népesedési mozgalmait 48 előtt, s miért ne hasonlíthatná azokat össze népességünk mai hullámzásával, föltéve, hogy a 48 előtti időkből adatokkal rendelkezik? Hiszen az érdemes férfiak, kik nálunk 1881 óta e szakbeli műveket írtak, visszamentek 1870-re. sőt évtizedekkel előbbre is, hogy mai népességi és gazdasági életünket a mult jelenségeivel tanulságosan összehasonlíthassák. S azt hiszem, hogy munkájok ezen eljárással becséből mitsem veszített. Vagy századunk nagy gondolkozói közül egy Liszt Frigyes, egy Carey és Oettingen, statisztikai vizsgálódásukat nem terjesztették-e ki épúgy a múltra, mint a jelenre, hogy a társadalmi és gazdasági élet örök törvényei közül nem egyet fölfedezzenek? Liszt- és Gareynek századok statisztikai anyagát föl kell kutatniok, hogy Smith Ádám korlátlan s épen azért alaptalan szabad kereskedelmi tanát tönkre tegyék, s hogy egyszer mindenkorra megállapíthassák a nagy törvényt, melyszerint «a gabonakivitel mindig emberek kivitelével végződik : hogy a gazdasági és társadalmi világ, az anyagi és erkölcsi nyomor, a corruptio és bűnök oly országban a legnagyobbak: a földbirtokos osztálynak oly országban kell menthetetlenül elpusztulnia, melynek iparát más, gazdaságilag erősebb iparos állam kifejlődni nem engedi; hogy minden nép függetlenségének alapja a gazdasági függetlenség-: hogy a nyers anyagtermelés idegen piacok számára, rabszolgáknak és barbaroknak való munka. Emez, a statisztika segélyével megállapított igazságokat törvényekűl nem fogadhatnók el, ha a tudós csak a jelenkor statisztikai adataiból indul vala ki: de mert minden ország adatai múltban és jelenben egyaránt ugyanazon eredményt mutatják : legkisebb kétely nélkül aláírhatjuk az említett törvényt. Malthus vészes tanát — melyszerint az emberiség mértani haladványban nő s e miatt fizikailag és erkölcsileg tönkre kell mennie — a statisztika szintén a múltba messze visszanyúló számításokkal cáfolta meg. Oettingen erkölcsi statisztikájában nem