Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1886

11 elhagyta azon hivatalt, mely anyagilag jövedelmezőbb volt ugyan, de az ő nagyratörő lelkének szűk korlátokat szabó, s elfoglalta 1800-ban a mi főiskolánk körében az ének- és zenetanári állást, melynek reformját az intéző férfiak épen az ő felszólalása értelmében eszközölték, s mely, ha bő javadalmazással nem kecsegtetett is, de egyet biztosított, a szellemi tevékenységet egy nagy iskola körében, hol rokonérzületre és lelkületre találhatott, hol törekvéseinek célját elérni remélhető. Ivánka megjelenése Sárospatakon az ének- és zenetanítás és egyházi éneklés terén valóságos forradalmat idézett elő. Mindenekelőtt azon igyekezett, hogy az e téren mutatkozó elmaradottságot pezsgő élettel váltsa fel. Izgatott a vontatott éneklés, a szók hibás kiejtése ellen, s hatalmasan hallatta szavát mindenkor, ha csökönyösségét tapasztalt. Az ő akarata erős volt s ezért azon igyekezett, hogy mindenkit a maga meggyőződésére bírjon. Az bizonyos, hogy a templomi éneklés terén igen nagy reformot léptetett életbe s a tiszáninneni egyházkerületnek ő szerezte meg azon elismerést, a mit az 1883-ik évi tanügyi bizottság ki is mondott, hogy az énekügy ebben a kerületben szinte eszményi magaslaton áll. A főiskola körében a legnagyobb lelkesedéssel fogott hozzá szintén reformterveinek életbeléptetéséhez. Divatbajött az ének- és zenetanulás új módszere, a nagy és kis diák, a képzőintézeti növendékek versenyeztek egymással a szorgalomban, hogy eleget tegyenek a mester óhajának, ellessék a tanító ajkairól az igét; a vidék tanítói berendeltettek Sárospatakra, hogy itt nyerjenek útmutatást arra, miként kell az énekügyet emelni, előrevinni, reformálni. Templomi énekkar alakult polgárokból és polgárnőkből, hogy a különben is eléggé puritán istentisztelet bensőbbé, ihlettebbé váljék; hogy az összhangzatos ének hatalmával a lélek magasabb röpte, felszárnyalása istenéhez fokoztassék; hogy a kedélyre oly jótékonyan ható ének a vallásos kultust emelje, eltávolítván azon ízetlenségeket, melyek hosszú időn át élvezhetetlenné tették az istentisztelet egyik legmagasztosabb ágát. A sárospataki jó példa hatott a vidéken is mindenfelé, minthogy az elöljáróság is, a mint csak lehetett, elősegítette a buzgó reformátort, célbavett terveiben. A tiszáninneni egyházkerületnek úgyszólván minden gyülekezetében kisebb-nagyobb szabású énekkarok alakúltak, több helyen orgonák állíttattak, a melyek hatalmasan szabályozták a templomi éneklés menetét. Nem feladatom e helyt apróra részletezni Ivánkának reform-munkásságát, csak azt említem meg, hogy az ő folytonosan pezsgő, eleven szelleme sohasem