Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1885
120 csak akkor lehet kilátásunk, ha nem physikai, de szellemi túlsúlyra törekszünk, s értelmi és erkölcsi tekintetben senki által sem engedjük magunkat túlszárnyaltatni. Ezen tudat lelkesítse önöket, midőn a nehéz munka terheit hordozzák, s édesitse meg fáradozásaik keserveit; ezen tudat adjon erőt a csüggedőknek, s ha majd a veríték nehéz cseppjeit érzendik homlokukon, gondoljanak halhatatlan Kölcseynk eme szavaira: „minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent, amit élted folyta alatt arcod izzadásában gyűjtöttél; mindent, amit lángoló szerelemmel fűztél magadhoz ; javaidat, kincseidet és saját életedet naponként és pillanatonként érette fel kell szentelned." Végül még egy figyelmeztetést csatolok az eddig mondottakhoz, melyre az elmúlt iskolai év tapasztalatai ösztönöznek. Önök főiskolánkban sokszorosan egymásra vannak utalva s nagyon közel állanak egymáshoz ; a tantermekben, egyleteikben, sőt az iskola falain kivül a társaséletben is naprólnapra érintkeznek egymással. Helyzetüket felismerni s magukat ahoz alkalmazni el ne mulaszszák. Mert ezen szoros kapcsolat a maga épségében csak úgy állhat fenn, s üdvös hatásait csak akkor élvezhetik, ha jelszavuk a baráti szeretet és kölcsönös előzékenység leend; a béke és egyetértés csak akkor fog állandóan meghonosodni körükben : ha leküzdik ellenszenveiket, s gondosan kerülik az öntúlbecsülésből eredő érzékenykedést; szóval ha egymás iránt mindig és mindenben ildomos magaviseletet tanúsítanak. Nemes tanuló ifjúság ! íme, ezek azon feladatok, melyek önökre tanulói pályájukon várakoznak; bizalommal kérem önöket, hogy baráti tanácsaimat fogadják szívesen, s az elmondottak felett behatóan gondolkozzanak. És most „fel a munkára!" amely jelszóval az i88 5/ 6-ik iskolai évet megnyitottnak nyilvánítom.
