Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1885

5 munkálkodó kiváló hazafi, nemcsak kiváló müvekkel, hanem oly ragyogó tehetségekkel is megajándékozta hazáját, mint : Izsó Miklós, Huszár Adolf, segitve őket a rögös ösvényen s biztatva folyton : Excelsior ! A magyar képzőművészetnek ifj. br. Vay Miklós hívatott papja s osztatlanúl megsiratott halottja, kinek sirja felett ott viraszt a halhatatlanság géniusza. De bármily nagy fia volt is a mi magyar hazánknak a boldogult, nekünk ő több vala. Ezen ref. főiskolának híi elöljárója, közszeretetben állott világi algondnoka. Mert a dicsőült főúr nemcsak a művészet oltárán mutatta be áldozatát, hanem szíve oltárán is áldozott a vallás-, az egyház-, a prot. iskolaügynek. Igaz, zajtalanúl, de mindenkor híven, kerülve a feltűnést, mindenkor nemesen végezte azon feladatokat, melyeket a közbizalom a mi kicsiny protestáns világunkban rája bízott. Nem volt oly csekély ügy az ő működési körében, melyet mint előljáró kicsinylett, nem olyan, mely figyelmét kikerülhette volna. Mindent észrevett, megfigyelt s pontosan és híven elintézett. Yezéreszméje a tiszta humanismus volt. Hivatali körében nem leereszkedő, hanem páratlan jó szíve által mindenkit magához fölemelő volt. Örökre emlékezetesek maradnak azon szavai, melyeket világi algondnoki hivatalát elfoglalandó mondott, hogy minden ténykedésében az igazságosság fogja vezérelni s a sárospataki ref. főiskola java. Tanárkar méltán nagy reményeket fűzött szeretett algondnokának áldásos működéséhez, méltán remélhette azt, hogy a buzgó főúr önzetlen működése által főiskolánk hatalmas virágzásnak induland; méltán hihette azt, hogy évek hosszú során fogja kormányozni azon főiskolát, melyhez a Vay család oly kegyelettel ragaszkodott s melyet kiváló kegyeivel elhalmozott, s íme, aki művészi alkotásaival főiskolánkat is dúsan ellátta, aki a főiskola iránt soha érdeklődni meg nem szűnt, aki annak javát munkálni soha el nem fáradt: hirtelen, férfikora delén vesz búcsút azoktól, kiknek vigaszuk, támogatójuk, önzetlen barátjuk volt: e főiskola tanáraitól és tanuló ifjúságától. Legyen áldott emlékezete a halhatatlannak, mert halhatatlan az, kire a költő szavai illenek: .. JSIon omms moriar Multaque pars mei vitabit Libitinam." A másik súlyos veszteség, mely a lefolyt tanévben főiskolánkat érte, Terhes Barna, főiskolai igazgató-tanácsos május