Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
97 tanunk, részint, hogy példát mutassunk más rossz hajlamúaknak részint, hogy a többi ifjakat az illető által való megmételyezéstől megóvjuk; a többi esetben elegendő volt az intő szó s a kisebb- nagyobb fokú iskolai büutetés, hogy a rendetlenkedőt vagy meggondolatlanul hibázót a fegyelem, jó erkölcs és tisztesség korlátái közé visszaállítsa. Elmondhatjuk, hogy ifjúságunk régi szilaj erkölcse, nyers modora egyre pallérozottabb, nemesebb érzésnek és gondolkodásnak, egyre műveltebb modornak ad helyet s hogy, hála Istennek ! a mi egészséges levegőjű, romlatlan érzékű kis városunkban nyoma sincs azon bűnöknek, a melyek a nagy városok tanuló ifjúsága közt sokszor oly fájdalmasan, oly ineg- döbbentőleg felszínre vetődnek 1 Tanuló ifjúságunk szorgalmával, előmenetelével, ha egészben véve meg lehetünk is elégedve, mindamellett, egyes osztályok e tekintetben sok kívánni valót hagytak fenn. Feltűnő, különösen az I., 111. és V. osztályban a bukottak nagy száma, — azonban e körülménynek a nevezett osztályok mindegyikénél megvan a maga, többé-kevésbbé kielégítő magyarázata. Az I. osztályba, a ma uralkodó febris gymnasiális mellett, minden valamirevaló szülő törekszik fiát beadni, hacsak bírja valamennyire a taníttatási költséget; hogy van-e a fiúnak hajlama, képessége a magasabb tudományos pályára, azt a szülői elfogultság igen ritkán képes helyesen megállapítani s így jön be aztán annyi gyermek a gimnázium I-ső osztályába, a kiknek bölcsőjét nem a múzsák ringatták. Ehhez járul még intézetünknél az a körülmény, hogy mi nagyobb részben falusi iskolákból kapjuk újoncainkat; miután pedig a fölvételi vizsgálat megszűnt, minden IV. osztályú népiskolai bizonyítvány alapján föl kell a jelentkezőket az l-ső osztályba vennünk. 8 sajnos, tanítóink nem nagyon lelkiismeretesek a népiskolai bizonyítványok kiállításában, — olyan növendék is kap jeles bizonyítványt a népiskola IV. osztályából, a ki a 11. osztály tananyagában is alig jártas; az eredmény: gyötrődés tanuló és tanár részéről egyaránt, aztán elkedvetlenedés, fennakadás, végül bukás! — Harmadik osztályunk ez éven rendkívül gyönge volt; véletlenül kerűlt-e itt össze ily sok gyenge tehetségű és előhaladású növendék, vagy valami más oka is lehetett-e ennek: nem kutatjuk, de a tény az időközi értekezletek és az I. időszaki osztályozás alapján oly szembeszökő volt, hogy a tanári kar, főkép a latin nyelvben mutatkozó hiánypótlására, a gyöngébbek számára február és március hóban külön kisegítő tanfolyamot tartott. Sajnos, ez 7
