Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
75 zott olyan határozatát, hogy a lengyel zálog alóli szabadulásuk után külön püspököt választhassanak, sem végül a rózsahegyi zsinatnak ezt ezeknek magoknak megengedő végzését. Pár irályi és leírási hiba is fordul elő benne ; ez utóbbiak közül boszantó a sok rövidítés. Ám ezek mind meglehetősen lényegtelen kicsiségek ahhoz az összbenyomáshoz képest, hogy a munka a maga egészében élvezetes és értelmes olvasmány, mely tárgyát kellő szabatossággal és megfelelő részletességgel ismerteti. Ennélfogva méltó is a jutalomra. Zoványi Jenő. A Péczely-díjra (42 frt) a tavalyi kérdés „A reformáció hatása a művelődésre“ újból kiíratott s az idén erre két pályamunka érkezett. Az első számú Senecától vett jeligével ugyanaz a munka, mely tavaly egyedül versenyzett sikertelenül a jutalomért. Tavaly benyújtott műve is szorgalomról, kiváló gondról tanúskodott s most is törekedett szerző dolgozatát a bírálat értelmében kipótolni és kiegészíteni; megjavítani és kicsiszolni. A mű beosztása s ennek megfelelőleg az egyes fejezetek megmaradtak; kivéve, hogy az 5-ik fejezet „a reformáció hatása a magyar szellemi életre és műveltségre“ maradt el; a tartalom bár itt-ott pótolva, nagyjában ugyanaz, a mi tavaly volt s kénytelenek vagyunk bevallani, hogy tavaly műve ellen emelt legfőbb kifogásunkat nem volt képes szerző megszüntetni: azaz most sem tudott kellőleg a magasabb történet-philosophiai álláspontra emelkedni. I )olgozatában szorgalmasan összegyűjtötte a reformáció okaira és hatására vonatkozó adatokat s ezeket folyékony históriai stílusban adja elő, de nem domborítja ki a reformáció vezérelveit, a kort mozgató eszméket és törekvéseket. Ha szabad a műről annak szerzőjére következtetni, akkor megállapíthatjuk, hogy a szerző derék, szorgalmas, gondos ember, de gondolkozásában nem mélyebben járó elme, a históriai pragmatismus iránt épúgy nincs érzéke, mint a hogy nincs hajlama a mélyebb bölcsészeti felfogás iránt, úgy, hogy műve is csak egyszerű históriai és nem valóban művelődés-történeti tanúlmány s arról elmondhatjuk Schillerrel, hogy „nem volt képes megadni művének azt, a mi alkotójának hiányzott“ és az ebből folyó hiányokat a javítgatás, csiszolás sem képes elenyész tetni. Ennyit a műről általában, a részletek bírálatába bocsát
