Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

03

beszéd versenyzett. Az 1. sz. jeligéje : „Boldogok, a kik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt;“ a ll.-é: „Uram mindeneket bölcsen teremtél;“ a lll.-ó: »Az éneklés ideje eljött.«

Az 1. sz. szövegűi Ezékiel 111. r. 32 ik versét választotta: Kelj fel, menj ki a mezőre és ott szólok veled. Nem uj szöveg s kiesé általános is, de természetesen és alkalomszerűen folyik belőle ez a tárgy: Isten szava az ébredő természetben. Bevezetése az ó-szövetségi theofániákból s ennek kéfségbevonásából indúl, pedig — folytatja az író — ma is ezerféleképpen beszél hozzánk Isten a természetben, így a tavaszban is. A tavasz által nyújtott sok érdékes eszme közűi azonban ő csak azt veszi fel. hogy „miként tehetjük mi életünket örökös tavaszszá, kép nélkül, szólva: boldoggá?“ Ez a tárgykitűzés. Aztán úgy találja, hogy a tavasz oktatása szerint ehhez három feltétel szükséges u. m. I. Munkásság; 11. Szeretet; 111. Az élet okos és bölcs használata.“ Ez a felosztás. A tárgykitűzés azonban nem folyik természetesen a tárgyból, mert Isten szava helyére az ember tudakozódása lép; valamint a felosztás sem kifogástalan, mert a két első rész altétele, a munkásság és szeretet bennfoglaltatik a harmadikban, az életnek okos és bölcs használásában, hiszen a ki munkálkodik és szeret, okosan és bölcsen használja fel az életet! ... De a tervelés ilyetén tévedéséért gazdagon kárpótol bennünket a tárgyalás, a hol a 111. rósz kifogásolt tételét is megigazítja szerző az által, hogy ott már az élet örömeinek okos és bölcs felhasználásáról beszél. Itt aztán mindenütt nyomon járó az előadása s az egyes részekben oly találékonyan, oly meggyőzően s különösen oly meg- indítóan mutatja ki Istennek az ébredő természet által kifejezett beszédét, hogy szinte öröm olvasni. Tud olvasni a természet nyitott könyvéből s az emberi élet külső, belső világából, úgy, hogy több ponton emlékeztet Tompa nemes érzéki — élelmességére, meghatottságával pedig legmelegebb szívű prédikátorainkra. így, ha beszédét végig olvassuk : elfeledjük tervelésbeli gyengéit és örömest ösmerjük el, hogy jelességeivel gazdagon kárpótol különben is kisarányú tévedéseiért. Ugyanazért az íróját, mint szép reménységgel biztató kezdőt, azzal a figyelmeztetéssel részesítjük a kettős díj nagyobbik felében, hogy további munkálkodásában több gondot fordítson a beszédvázlat közvetlenségére és határozottságára.

A II. sz. pályázó az Énekek éneke 11. r. 11—12, verseit vette alapul: „Imé a tél elmúlt és az eső elment. Szép virágok láttat-