Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
255 apostol Tiraotheusáľól emlékszik meg az író) közeli viszonyban voltak? Az pedig, hogy Priska és Aquila legalább is egyenlő rangúak voltak Timotheussal, olyan állítás, a minek épen az ellenkezőjét lehet a páli dokumentumokból bebizonyítani. E dokumentumok szerint a legtevékenyebb, legbuzgóbb munkatárs épen maga Timotheus, a kit a vezérapostol maga is különös becsben tart, mások által is megbecsültét (I. Kor. XVI. 10.). Ez a Timotheus gyülekezeteket szervez, rendben tart, azokban főfelügyeletet gyakorol. A filippibelieknek maga írja Pál, hogy küldi Timotheust, mert senki nincs, a ki vele olyan egyenlő lelkületű volna, mint ő; senki, a ki úgy szolgált volna vele együtt a Krisztusnak, mint ő, a kinek igazán gondja lesz reájuk (Filippi 11. 19.). A levelek beköszöntőjében Pál mellett senki sincs olyan sokszor megemlítve, mint épen Timotheus (II. Kor. Filippi. Kol. 1—2. Thess- Filem.). Timotheus elsőségét legtekintélyesebb voltát a későbbi korszak uj-szövetségi irodalma is elismeri akkor, a mikor a Pál neve alatt forgalomba bocsátott u. n. pásztori levelek közűi kettőt Timotheus nevére címez s ezekben Timotheust a Pál igazi fiának (1 Tim. I., 2.), szeretett fiának (2. Tim. 1. 2.) mondja. Mikópen lehetséges hát olyat állítani, hogy Priska és Aquila voltak, legalább is, olyan tekintélyes egyéniségek, mint Timotheus ? Csakis úgy, hogy ha egyszer már felállított hypothesisünk érdekében önkényes exegesis- hez folyamodunk. Hogy a levél szerzője a Pál apostol halála után írt; hogy Priska és Aquila két évtizeddel is túlélhették az apostolt: szintén alkalmazható más szerzőre is, a hogy azt pld- Pfieiderer Apollosra alkalmazza, mondván: „ha Apollos, mint fiatalabb ember az ötvenes évek derekán ismerős volt Pállal, egész bátran élhetett és működhetett még az első század végén vagy a második elején.“1 Nagy súlyt fektet Harnack arra az argumentumára, hogy a zsidókhoz írott levél szerzőjének neve az idők folytán ely^zett és pedig a mint felteszi, készakarva sikkasztották, azt el a női szerző, Priska iránt való ellenszenvből. Erre egyszerűen annyit lehet megjegyezni, hogy ha a női szerző nevét készakarva sikkasztották volna el, akkor ennek a helyére is tehettek volna egy tekintélyes apostol nevet (a tizenkettőből ez is kitelt volna). 1 Pfleiderer: Urchristenthum QlJ 1.
