Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
251 a Krisztusra ruházott tulajdonságok ott találhatók részint a Böleseség könyvében, részint Philonál; és végre valamint Philo a logost istennek nevezi, úgy a zsidókhoz írott levél szerzője is istennek mondja Krisztust a Zsolt. XLY, 7-ből vett idézetével, a melyben igy szól a fiúról: „A te széked óh Isten, megáll örökkön örökké.“ Mindezeknek a tényeknek ilyetén megállapítása után, természetesen, önként kínálkozott az a feltevés, hogy a zsidókhoz írott levelet olyan egyén szerzetté, a ki az alexandriai zsidó-görög bölcsészetben járatos volt; ez pedig az apostoli férfiak között nem lehetett más, mint Apollos, akinek alexandriai képzettsége mellett az idevonatkozó uj-szövetségi adatok is bizonyságot tesznek. A Csel- XV111, 24. s következőkben elő van adva, hogy egy Apollos nevű alexandriai zsidó, a ki ékesen szóló férfiú volt, nagy hatással hirdette az evangéliumot Efezus- ban. Ez az Apollos Korinthusban is működött s a mint I. Kor.- ból tudjuk, bölesészi ékesen szólással prédikált s elragadó előadásával nagy eredményeket ért el, sőt a Pál által szervezett korinthusi gyülekezet egy része ő körűlte csoportosúlt, külön pártot alakított s őt ismerte el fejének. Az 1 Kor. L, II. és III. fejezeteinek ide vonatkozó adataiból az látszik, hogy Pál apostolt nagyon érzékenyen érintette ez a korinthusi szakadás és különösen az nyugtalanította, hogy az ő általa bevitt evangéliumnak egyszerűségét és mindenki által érthető tiszta, világos voltát könnyen meghamisíthatja a sok mesterkéltséggel, furfang- gal és a csillogó görög dialektika felületességével dolgozó görög bölcsészet. Ez utóbbi Pál szerint nem egyéb, mint fellengős beszéd (II, 1.), emberi bölcselkedés hitető szava (II, 4) inig az ő prédikálása lélek és erő megmutatása. Ez a bölcsészet, a mit itt Pál apostol szembe állít az evangyeliommal, figyelembe véve Apollosnak a Csel. XIII, 24. által megerősített alexandriai származását, nem lehet más, mint az alexandriai bölcsészet. Az Apollos-hypothesis annyiban közelíti meg leginkább a valószínűséget, hogy a levélnek a szerző álláspontjára vonatkozó adatai egészen jól ráillenek Apollosra. Az ő szerzőségét tehát épen nem mondhatjuk kizártnak, különösen akkor, ha figyelembe veszszük azt, hogy így a levélben sok helyen előforduló hamisítatlan páli elemek is megnyugtató módon ki- magyarázhatók az által, hogy a korábban jánosi keresztségíí alexandriai, Korinthusban és Efezusban való tartózkodása alatt
