Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

240

1, A III. 12-ben azó van az élő Istentől való elszakadásról, a mi egyenesen a pogányságba való visszaesést jelenti.

2. A VI. 2-ben említett, kezdő elemei a keresztyén tannak, a mik mellett nem szabad már továbbra is megmaradniok az olvasóknak, nein született zsidókra emlékeztetnek, hanem sokkal inkább a zsidóságnak pogány prozelitáira, mert a holt cselekedetekből való megtérés (utravmn ηπ<> rc/.Qíav έργων) nem a rituális ceremóniákkal való felhagyásra vonatkozik, a mennyiben holt cselekedetek alatt az erkölcstelen pogány szokások értendők, a melyek azért holtak, mert elszakasztják az embert az élő istentől.

8. Az Istenben való hit, a holtak feltámadása, örök ítélet, mint a keresztyén tan kezdő elemei, nem vonatkozhatnak a zsidókra, hiszen ezeknél korábban is a hit tárgyait képezték azok; hanem vonatkoznak egyesen pogányokból lett keresztyénekre, a kik előtt azok a tanok, valamint a rituális mosakodás, kézrátevés stb. csakugyan olyan elemi dolgok voltak, a melyek által bevezettettek a keresztyén vallás tanaiba.

4. Az a körülmény, hogy a keresztyének a zsidókhoz írott levélben Áhrahám magvának, Isten népének (σπέρμα Αβοηαμ II. 16; λαο„· την JHov IV. 9.) neveztetnek, csak felületes bírálattal magyarázható oda, hogy ennélfogva az így megszólítottaknak, zsidó keresztyéneknek kell lenniük, hiszen maga Pál a galata levélben szintén Áhrahám igazi fiainak, Isten Izráelének mondja a keresztyéneket, már pedig a galata levél kétségbevonhatatlanúl pogányokhoz van intézve (Gal. 111, 29; VI, 16).

Az éles elméjű Pfleiderernek emez ismertetett érvei kétségkívül szellemesek és figyelemre méltók. De, a hogy ő czáfolja a judaisztiku8 hypothesist, épen úgy lehet cáfolni az ő pogány- keresztyén elméletét is — úgy belső, tárgyi, mint külső, történeti érvekkel. Ezt fogom megkísérlem az alábbiakban, és pedig annak a kimutatása végett, hogy amint fentebb is említettem,— a zsidókhoz írott levél ellentétes adataiból nem lehet megnyugtató módon bebizonyítani sem azt, hogy zsidó keresztyének, sem azt, hogy pogány keresztyének voltak a levél első olvasói, miért is más megoldási módot kell választanunk.

1. A mi az első helyen említett érvet illeti: az élő Istentől vaU elszakadás olyan általános kifejezés, hogy az zsidókra és pogányokra egyaránt vonatkoztatható. Szerzőnk azt az intelmét, hogy el ne szakadjatok az élő Istentől a III. 14-ben tisztán csak ezzel indokolja: részeseivé lettünk Krisztusnak, már pedig zsidók,