Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
id gogiumi igazgatóról, ki mint főiskolánk egyik legkitűnőbb és leg- hálásabb neveltje 280 koronát adományozott a theol. tanári nyugdíjalapra; llosvai Lajos műegyetemi rektorról, ki mint kormányképviselő működött itt az érettségi vizsgálaton, a mely alkalommal 30 koronát adott a tápintézetre. Dr. Láczay László, sárospataki ügyvéd és föld- birtokos a szeptemberi Kossuth-ünnepiink alkalmával 300 drb. Kossuth- jelvényt ajándékozott az ifjúságnak 54 k. értékben. Szemere .József csörgői földbirtokos 193 drb. éremmel gazdagította éremgyűjteményünket, a melyeket kívánságához képest, Almási Balogh Pál gyűjteménye néven helyeztünk el a gyűjteményünkben. Özv. Warga Lajosné pedig, különösen Radácsi György tanártársunk buzgólkodása s nehány kegyeletes szív közrehatása mellett, néhai b. e. férjének, főiskolánk nagynevű tanárának, Warga Lajosnak arcképét festette meg és ajándékozta főiskolánknak. A jól sikerült kép tanácstermünket ékesíti s ott is int, buzdít bennünket példájának hű követésére, az ernyedetlen, önfeláldozó munkálkodásra. Könyvajándékokat ezúttal is több oldalról kaptunk. Részletes kimutatást a Könyvtár címe alatt adunk ezekről. Itt pedig a leghálá- sabb köszönetüuket fejezzük ki valamennyi pártfogónk számára. Áttérve most már a személyi dolgokra, itt mindenek előtt két tényt tartunk örökítésre méltónak. Egyik az, hogy az isteni gondviselés jóvolta megőrizte ebben a lefolyt esztendőben xígy elöljáróinkat, mint tanárainkat s ha közülök egyik-másik rövidebb vagy hosszabb ideig betegeskedett is, de mindnyájan megmaradtak az övéik és mindnyájunk örömére, főiskolánk, egyházunk és hazánk boldogitására. Másik az, hogy főiskolánk világi algondnokát, csaba- csüdi Dókus Gyula cs. és kir. kamarást stb., ebben az iskolai évben, december 28-ikán választotta meg egyhangú lelkesedéssel alispánnak Zemplén vármegye. Mi, a mennyire tőlünk tellett, azonnal kifejezést adtunk e felett érzett igaz örömünknek az algondnok úrhoz intézett levelünkben és a mellett azon voltunk, hogy testületileg és személyesen is kifejezésre juttassuk az örömünket; de minthogy az az algondnok ur akkori nagy elfoglaltatása miatt elmaradt, igaz szívvel adunk kifejezést e helyen még egyszer örömünknek az őt méltóan megillető kitüntetés felett s őszintén kívánjuk, hogy ebben az újabb hivatalában is újabb érdemek legyenek a kísérői! Derítsen még soksok uj fényt, dicsőséget a saját nevére és ez által főiskolánkra! Az öröm derűje mellett azonban rá-ráborult főiskolánkra a szomorúság sötétje is. A múlandóság vas törvénye velünk is éreztette hatalmát, hol egy-egy növendékünket, hol a tanári családok *
