Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

ß) Ifjúsági egyesületek.

Az öntevékenység ébrentartására, az önképzés előmozdítására állanak fen főiskolánkban régi idők óta az ifjúsági egyesületek, melyek közűi egyik másik szinte a főiskolával egyidős s kebeléből sok kiváló egyént adott a hazának és egyháznak ; de az újak között sincs egyetlenegy sem, a mely a maga hivatásának tudata nélkül végezné a különféle szárnypróbálgatások és izmositások eleinte nehézkes munkáját. Az egyéni és a testületi önkormányzat műhelyei ezek az egyesületek, kivétel nélkül s kétségkívül hézagpótlók és nélkülözhetetlenek mindaddig, mig egymás léteiét és célját nem veszélyeztetik, vagy legalább egymás működését nem akadályozzák.

Egy idő óta azonban mintha ezen a téren már túltermelés mutatkoznék; mintha túllépték volna a határt, a melyen belül az ifjúsági egyesületek fennállása, működése üdvös, kívánatos ; mintha, — közelebbről, — az akadémiai ifjúsági torna- és vívó-egyletnek része lenne abban, hogy a rokoncélu ifjúsági tűzoltó-egylet már több éve szünetel; sőt mintha az egyes szak-egyesületeknek, mint pl. a jogász-egyletnek és a hittanhallgatók egyletének rovására lehetne jegyeznünk azt is, hogy egyik legrégibb ifjúsági egyesületünk, a magyar irodalmi önképző-társulat, ez az anyatársulat nehány év óta majdnem állandó válsággal küzd, úgy, hogy ebben az évben is csak a tanárelnök lelkes fellépése toborzott számára tagokat. A hittanhallgatók-egyletének pl. első Borban a tagok segélyezése lenne a feladata, de a mint az ez évi működése is igazolja erős szaktevékenységet igyekszik folytatni és ez által bénítólag hat a magyar irodalmi önképző társulaton kívül a köteles gyakorlati theol. szemináriumra is. A köteles szemináriumon imádkozni, munkát írni, a hittanhallgatók-egyletében ugyanezt mívelni és részben ezt tenni a magyar irodalmi önképző-társulatban is, egy kissé már még is csak sok a nagyratörőknek is, de több, sőt túlságos teher a rengeteg iskolai teendőkkel túlhalmozott középszerűségnek. Nem gáncs, nem elkedvetlenítés, csak jóakaró elmélkedés ez a magunk